- Igen? – kérdezte halkan. Neki is fájt csak ő nem tudott semmit
arról, hogy mi történt amíg távol volt.
- Én és Réka tegnap… - figyelni kezdett – csak veszekedtünk és
kibékültünk aztán… leültünk tévét nézni – ekkor már nem mertem belenézni a nagy
zöld szemeibe – és láttunk valamit, amit nem kellett volna. – értetlenül nézett
rám
- Valamit amit nem kellett volna…? – nem tudta miről beszélek,
szóval tegnap John tényleg nem tudta, hogy miért ordítom le.
- Az a két bombázó, a szőke meg a barna. És ti…ott fogtátok a
seggüket és majdnem smároltatok. – amint ezt elmondtam elcsuklott a hangom, nem
tudom miért. Ed elmosolyodott és közelebb hajolt hozzám.
- Te komolyan azt hitted, hogy lecserélnélek? Te tízmilliárdszor jobb vagy náluk! Azt hitted lecseréllek? Amíg
elutazom? Az a két idióta a táncosaink és csak hülyéskedtünk. Az ég világon
semmi nincs köztünk.– mondta és megölelt. Valahogy minden olyan, jó lett. Bár
közel sem volt minden rendben, de megöleltük egymást. Egy jó hosszú szoros
szerelmes ölelés.
- Aú. – nyögtem. Ahogy ölelkeztünk Eddel óvatosan hátradőltünk az
ágyon és valahogy megnyomódott a hasam.
- Mi baj? – nézett rám aggódva. Látta, hogy a hasamat fogom.
Elsodorta a kezem és felhúzta a pólóm.
Most jött el a világ vége.
- Úristen mi ez?! – kérdezte megdermedve miközben a hasamat
vizsgálta. Vagyis azt a kékes-zöld foltot ami már pirossal és feketével is
keveredett.
- Ez…ez…semmi – nyekegtem. John lépett a szobába, hozzánk ült.
Mostmár ketten szörnyülködtek a hasamon.
- Te jó ég. – mondta. Ő is megijedt. Edward szeme az arcom és a
folt között ingázott.
- Hívjuk a mentőket… - vetette fel Edward remegő hangon
- Dehogy! Ne! Nem kell! – vágtam rá és lehúztam a pólóm. John és
Edward arcát látnod kellett volna. Nagyon aggódtak.
- Ezt mégis hogy sikerült? – kérdezte John. Flegmán, de aggódva.
Még haragudott rám.
- Hát az úgy volt… hogy elmentetek én meg… - nyekegtem.
- Az igazat. Mikor történt? – kérdezte Edward
- Amikor elmentetek. – mondtam lehajtott fejjel. Nem tudtam a
szemébe nézni.
- És miért nem hívtál? Hol van a telefonod? És mi ez a folt? És
hogyan? Egy fiútól van? – egyre dühösebben halmozta a kérdéseket. Ideges
voltam, sírni kezdtem, a havi sem jött meg, éhes is voltam meg amúgy is egy
napja nem fürödtem.
- Ed, ezt nem így kéne… - kezdte nyugtatgatni John. Kiállt
mellettem. John. Az a John.
- Nem így kéne? Te ezt komolyan gondoltad? – kezdte hisztériásan
Edward. Nagyon ideges volt. Már szinte ordított. John arrébb húzta és valamit a
fülébe súgott. – Te láttad a hasát?
- Igen láttam nem nagy cucc… - John védeni próbált.
- NEM NAGY CUCC? HAVER, TE AGYADNÁL VAGY? LEHET, HOGY BELSŐ
VÉRZÉSE VAN! - Ed már nagyon ki volt akadva. John kiküldte a szobából. Ketten
maradtunk.
- Most beviszünk a kórházba. Nem érdekel, mit akarsz mondani ez
nagyon rosszul jött ki. Ed így is ki van a nagypapánk halála miatt meg minden…
