Edward még utoljára ránk mosolygott és elváltak útjaink. Először
elmentünk Liammel a csomagokért. Persze, az enyém és a fiúk kivételével. Aztán
Liam kivitt minket a kocsihoz. Beültünk. Egy kicsit kínosan éreztük magunkat.
Egy hatalmas fekete gépjármű. Csak ültünk csöndben, ketten. Leem visszament a
fiúkért.
Rékával nem bírtuk a csöndet és elröhögtük magunkat.
- Te tudod…én szeretlek. – öleltük meg egymást szorosan.
- Én is. – mondtam és megpusziltam – És mi van veletek? –
kérdeztem perverz nézéssel.
- Mármint kikkel? – értetlenkedett.
- Veled és Johnnal. – húzogattam a szemöldököm.
- Hát semmi… - mondta és elpirult. Olyan aranyosak.
- Ja persze. – mondtam „nem hiszek neked” arccal. Elröhögtük magunkat.
Nem sokkal később, pár perc után már a fiúk közeledtek a csomagokkal és persze
Liammel.
- Hé csajok! – szállt be hozzánk Edward. És (bár nem volt a mi
stílusunk) csókolóztunk. Egyszerűen isteni volt.
- Köszönjük Edward, mindjárt hozom a felmosót. – röhögött John.
- Hahaha, na mi van irigykedsz? – vágott vissza. Réka és én már
szakadtunk a röhögéstől.
- Nem tudod hogyan kell ezt rendesen csinálni! – nevetett John és
leült a másik oldalra, azaz Ree mellé. És megcsókolta. Én…teljesen ledöbbentem.
Jó értelemben, de csak úgy néztem.
- Nem rossz. – mondta Ed. – Ezt figyeld. – mondta és úgy csókolt
meg, mint még soha. A keze a nyakam körül volt és közelhúzott magához. Forró és
puha volt a szája.
- Persze, na majd megmutatom… - kezdte John, de Leem szakította
félbe.
- Skacok! Azért itt még lehetnek paparazzik. Nyugi! Mindjárt a
hotelben leszünk, eszünk és utána azt csináltok a szobában amit akartok! –
mondta. Hűha, kibukott. De nem érdekel, ez nagyon cuki játék.
- Jójó. – mondták vigyorogva a fiúk.
- Azért a szobában folytathatjuk. – vigyorgott John és pacsiztak
Eddel. Majd Edward mélyen belenézett a szemembe, mintha mondani akart volna
valamit. A szeme csillogott és ki voltak tágulva a pupillái.
- Amúgy hány éves is vagy? – jött a kérdés Réka felé, Johntól. Ő a
csók és a szerelem miatt eleve vigyorgott, most is vigyorogva felelte a
tizenötöt. Igen, ő idősebb egy évvel, mint én. Mellesleg a válaszára John
megjobban vigyorgott.
- Ti fiúk, ha az 500 000-es videót akarjátok újra megcsinálni
a szobátokban pucéran, amikor mi is ott vagyunk akkor lesz khmkhm… - mondtam
tipikusan olyan nézéssel mire mindenki elkezdett röhögni. Még Liam is
elmosolyodott.
Lassan megérkeztünk a hotelhez. Gyönyörű Hilton hotel.
Ötcsillagos.
- Na akkor cuccoljunk. – kezdtem mikor kiszálltunk a kocsiból.
- Majd én. – mondta Edward. Megint hozta a csomagom. Aranyos, hogy
ennyire félt, nehogy bajom essen.
- És ki-kivel alszik? – Liam mindig a legjobb időpontban teszi fel
a kérdéseit. Síri csönd lett. Mindenki csöndben állt, majd elnevettük magunkat.
- A leggazdaságosabb az lenne, ha mind egy szobának aludnánk! –
vette fel John nevetve.
- Ja persze, fürödni, ne fürödjünk együtt? – hülyéskedett Ed.
Nagyon király eddig Svédország. Minden pillanatban röhögő görcsöm van.
- Van három szobánk. Egy az enyém. – mondta Liam.
- Ki alszik velem? – kérdezte vigyorogva John.
- Tolonganak a jelentkezők. – röhögött Ed.
- Majd én. – mondta Réka nevetve. Amire az volt a válaszom, hogy
nagy kigúvadó szemekkel meredtem rá. – Miért baj? – nézett rám.
- Nem, csak hát. – összezavarodtam. Erre nem számítottam.
- Majd alszol velem. – húzott magához Edward.
- Benne vagyok. – vágtam rá vigyorogva. És besétáltunk a
szállodába. Megkaptuk a kulcsokat és felmentünk a szobákba. Miénk és Rékáék szobája egymás mellett volt.
Liam szobája egy kicsivel arrébb. Szóval „elbúcsúztunk” és megbeszéltük, hogy
fél óra múlva találkozunk az étkezőben.
- De jó ez a szoba. – ugrottam fel az ágyra. Kicsit húzódott a
hasam, de nem érdekelt. Ed lerakta a cuccokat és mellém ugrott. Megcsókoltuk
egymást az ágy tetején. Igazán édesek lehettünk...
