Chapter 15: Good morning!

Majd reggel egy ágyban találtam magam. Nagyon meglepődtem, egy fiú póló volt rajtam és egy bugyi. A szétázott ruháim sehol. Lassan felültem az ágyban, ismerős volt ez a hely. Ez Ed szobája – mondtam magamban. Lassan kisétáltam a nappaliba, ahol Ed aludt egy kanapén, félmeztelenül és gatyában. A nap már fent volt, olyan 9 lehetett. Lassan odaléptem a kanapéhoz és leültem mellé, amire pislogni kezdett és álmosan nézett rám, befeküdtem mellé. Erre elmosolyodott.

- Már jobban vagy? – kérdezte

- Igen, de, hogy kerültem ide?

- Gondolom a sok izgalom kiütött és elaludtál a vállamon. Ree jól volt, aludt amikor elhoztalak. John egy kicsit felhúzta magát, szóval őket elküldtem egy hotelbe estére és beraktalak aludni.

- Köszi… És bocsánat a tegnapirért- mondtam és megpusziltam az álmos arcát.

-Megértem. Ő nagyon fontos neked és Kitty elültötte. Teljesen igazad volt. –mondta, pár másodperc csönd következett, majd felvetettem viccesen egy kérdést:

 – Na és miért nem aludtál velem egy ágyban? – nevettem.

- Nem tudtam mit szólnál hozzá...délután egy kicsit berágtál rám…vagy nem tudom…így biztosabbnak éreztem. – mosolygott.

- Oké, akkor már csak egyet nem értek… Hogy kerül rám a pólód? – nevettem, amire ő is elkezdett nevetni.

- Hát az úgy volt, hogy nem tudtam hol a kulcsod, hogy pizsit hozzak neked…és nekem volt egy pólóm és így. – nevetett.

- Aha… értem – bólogattam. – És gatyát miért nem adtál? – böktem meg, amire cukin elmosolyodott.

- Az úgy volt, hogy… Nem akartalak felébreszteni, meg fáradt voltam– nevetett.

- Aha, de levetkőztetni volt erőd, ugye? .

- Tudod egy ilyen tökéletest, lányt, nem olyan nagy fáradság levetkőztetni. – kacsintott, majd felálltunk a fotelről és reggelizni készültünk.

- Réka apjának szóltatok? – néztem Edre.

- Ööö… Nem.

- MI VAN? – kerekedett el a szemem.

- Nyugi, nyugi csak viccelek. – mondta gyorsan nevetve.

- Te, ha ilyennel viccelődsz azt nagyon megfogod bánni. – mondtam fancsali képet vágva.

- Jól van, na! Szeretlek. –jött oda hozzám, még mindig póló nélkül. Meleg volt a teste, olyan jó volt, ahogy megölelt. Nem akartam elengedni, pár percet álltunk, majd korgott a hasa. – El kell engedned, ha nem akarod, hogy éhen haljak. - nevette el magát.

- Hahaha… - nevettem, majd elengedtem és kiöltöttem rá a nyelvem. Ma ő csinált reggelit, tej és müzli. Egyszerű, de nagyszerű. Ezután elmentünk öltözni.

- És mit fogok felvenni? – néztem Edre és közben a tegnapi ruhámra mutattam ami koszos és gyűrött volt.

- Majd adok neked én ruhát. – mosolygott. – Csukd be a szemed! – nevetett.

- Te jó ég. – nevettem el magad és becsuktam a szemem. Pár perc múlva odajött hozzám.

- Oké, kinyithatod. – lépett oda hozzám. – Tessék. – és a kezembe nyomott egy nagy csomag ruhát.

- Köszi. – mondtam és elkezdtem öltözni, amire csak úgy nézett. – Na mivan, levetkőztetni letudsz, de ha magamtól öltözöm fel az már ilyen fura? – nevettem és közben levettem a pizsama pólóm, ami alatt egy melltartó volt.

- Kifejezetten jobb nézni. – mondta majd kacsintott egyet.

- Na jó, elmentem fürödni. – mondtam és elmentem letusolni, majd kijöttem egy törülközőben. Ed az ágyán feküdt és nézett (ő persze már rég kész volt). Felöltöztem...

MERRY CHRISTMAS!

XXX

Chapter 14: Hospital

- Ki…Kitty volt… - Ed lesütötte a fejét.

- MI VAN?? NEM MONDOD KOMOLYAN? AZ A RIBANC ELÜTÖTTE A BARÁTNŐMET???!!! – szegénnyel ordítozni kezdtem.

- Igen, de nem szándékos volt… - amikor ezt mondta, majdnem lekevertem neki egy pofont. Az mentette meg, hogy megérkeztünk a kórházhoz. Kiszálltam, befutottam – a zuhogó esőbe, bőrig áztam, de ez volt a legkisebb gondom- Gyorsan megkérdeztem, hogy hol van Ree. Egy nővérke eligazított, felfutottam hát a szobájához ahol Johnt és Kittyt pillantottam meg. John rámnézett, oda akart jönni lefogni, mert látta, hogy neki akarok ugrani a "barátnőjécskének".

- Te meg ne próbálj lefogni! – ordítottam neki, majd Kittyhez fordultam (aki sírást színlelt)- És te még azt is meg fogod bánni, hogy megszülettél! – ordítoztam vele.  Oké, oké lehet, hogy agresszívnak tűntem, de örülök, hogy nem fogtam vissza magam. Megérdemelte azok után amit tett...

 Nem sokkal ezután egy orvost láttam kijönni Ree szobájából, szóval odamentem hozzá.

- Elnézést, hogy van? Túléli? Stabil az állapota? Bemehetek hozzá? – rohamoztam meg kérdésekkel.

- Igen, túléli. Ami azt illeti egy kicsit beverte a fejét és megreped a jobb karja, de kisebb sérülésekkel megúszta. Egy hétig bent tartjuk, majd haza mehet. Bemehet hozzá, de nyomatékosan megkérem, hogy hagyja pihenni! – mondta, majd továbbált.

- Köszönöm! – kiáltottam utána és beléptem a szobába. Ree aludt.  Fehér falak, fehér ágy, fehér lepedő, fehér függöny egy kis ablakon. Félelmetes volt.

- Jaj istenem Ree. Hogy engedhettelek el egyedül…Úgy sajnálom, esküszöm… könyörgöm, nézz rám! – mondtam sírva és leültem az ágya mellé egy kis (szintén fehér) székre. Ültem és ültem, majd 10perc után lassan pislogni kezdett.

- Hol…Hol vagyok? – nézett rám, majd lassan körbe- És mi a francér fáj így a fejem? – elmosolyodtam. – Min mosolyogsz, épp szenvedem! – nevetett, amire én is elkezdtem mosolyogni és sírni.

- Butuskám, nem emlékszel semmire? – lassan megfogtam a kezét.

- A-a, szóval igazán mondhatnál valamit. – próbált nevetni, de még nagyon gyenge volt. Egyszerre csak elfordult a kilincs és John majd Kitty és Ed lépett be. Kitty rögtön kezdte.

- Jaaj istenem! Úgy sajnálom. – gyorsan megölelte Reet és folytatta a színjátékot, vagyis folytatta volna, ha meg nem szakítom.

- Kitty, hagyd ezt a színjátékot. Többet ártasz, mint használsz. Csak toldd el inenn azt a ritka rusnya képedet. – mondtam lekezelően és az ajtó felé mutattam, amire sértődötten kiment.- John, légyszives hagyj te is magunkra. – mondtam szintén nem túl kedvesen.

- Oké. – mondta szomorúan és kiment, vele együtt Ed is.

- Najó, teljesen összezavartatok. – kezdte fáradt hangon Ree.

- Johnnal mentetek sétálni. – erre bólogatni kezdett. – És nem tudom pontosan, hogy hogy, de ez a ribanc elütött egy kocsival ami pont arra ment, pont akkor amikor ti is. – mondtam, mire kissé meglepődött.

- Hogy mi? Elütöttek? – csodálkozott.

- Igen, de jól vagy. – nevettem, amire elmosolyodott. – Most pihenj, akarsz valakivel beszélni?

- Talán Johnnal…

- Oké – mosolyogtam és megpusziltam, majd kimentem.

- Bemehetsz. – mondtam flegmán John felé fordulva. Ed odajött hozzám.

- Hogy van?

- Jól. – mondtam közömbösen, hosszú csend következett. Nagyon elfáradtam, csak arra emlékszem, hogy John láttam kijönni Ree szobájából...