Chapter 39: Meeting with the Jed-creators

Senki nem mondta, hogy Dublinba megyünk. Londonra készültem...

- Edward… - kezdtem - Edward… - felém fordult – Írországba megyünk? – néztem rá furcsán.

- Nem is tudtad? – hökkent meg.

- Tudtam, azért kérdezem…persze, hogy nem tudtam! – válaszoltam durcásan.

- Réka nem szólt? – vágott közbe John.

- Nem, nem szólt… - mondtam és bekötöttem magam.A fiúk is így tettek. John bekötötte Rékát, akit számon akartam kérni, de elaludt. A legjobbkor. – Van még valami, amiről tudnom kéne? –kérdeztem bunkón.

- Hát…- kezdte Edward.

- Igen? – kerekedtek el a szemeim. Nem hittem, hogy van még valami.

- A szüleinkkel találkozol… - mondta. MI VAN? A szüleikkel? De hát… istenem, hogy nem tudtak szólni!  - Miért baj? – nézett rám.

- Nem… Nem tudom. Mit fognak hozzám… hozzánk szólni? – kérdeztem kétségbeesetten

- Kedvelni fognak és megértik. – válaszolta határozottan, kicsit megnyugodtam. A repülő meg elkezdett lassan leszállni a leszállópályára. Te jó ég. Pár perc és megismerem a családját… Vajon kedvelni fognak?

Leszálltunk a gépről. Amint kiléptünk a reptérre vezető folyosóra elfogott a hányinger, úgy éreztem tuti kidobom a taccsot. A reptéren hideg volt én pedig egy szál ujjatlanban voltam.

- Kell a kabátom? – nyújtotta felém a kabátját Ed.

- Nem! – vágtam rá. Nem szeretem, ha gyengének tűnök, úgyhogy inkább elviseltem a hideget. Meg amúgy akartam még egy kicsit duzzogni. Edward megfogta a kezem és úgy mutatta az utat. John és Réka előttünk mentek. Körülbelül 100 méter múlva megpillantottam egy negyven én körüli szőke mosolygós nőt és egy kicsit idősebb szürkés hajú férfit. Kicsivel mellettük állt Kevin, a fiúk bátyja, őt már képekről ismertem. 

Liamtól elbúcsúztunk, majd először John adott a szüleinek puszit és bemutatta Rékát, Ed pedig köszönt a bátyjának majd jött az, hogy engem bemutatnak.

- Fanny, ő az anyukánk Susanna. – puszit adott az arcomra. Liliom illata volt. – Ő pedig az apukánk John. – neki is puszit adtam, jóval magasabb volt nálam. Úgy 190 centi körül lehetett. Ezek után Kevin jött.

- Helló, Kevin vagyok. A bátyjuk.

- Helló, Fanny vagyok. Edward barátnője. – mondtam nevetve és neki is puszit adtam. Egész jól indultak a dolgok. A rajongók itt teljesen másmilyenek voltak. Kedvesek voltak és fel sem tűnt nekik se én, se Réka. Egy csaj volt, aki kicsit furcsa volt. Barna, hosszú haja volt és úgy adott puszit Edwardnak mintha ismernék egymást. Kicsit ismerős volt…

 Bár a paranoiámból ítélve tuti, hogy csak képzelődöm.

Az aláírás osztás után elmentünk egy kocsihoz, ami fehér volt. Az eső perceken belül nagyon el kezdett esni. Sussan szinte végig kérdezgetett minket. Honnan származunk, mit tanulunk meg ilyeneket. Biztosan nagyon szereti a fiúkat, ha ennyire biztos akar lenni a barátnőikben. 20 percet mentünk kocsival majd lassítottunk és beálltunk egy garázsba. A garázsból egy takaros kis kerten át vezetett az út a fiúk házába. Miközben mentünk hat kutya ugrott és nyalogatott szét. Nagyon aranyosak voltak. Kevin próbálta őket elterelni, de nem nagyon ment. Majd lassan beértünk a házba. John, a fiúk apja előreengedett minket. Rékával egyszerre értünk be egy hatalmas nappaliba. A szoba falak törtfehérek voltak és nagyon családiasan volt berendezve minden. A levegőben itt is liliom illat volt. Egyszercsak valaki megfogta a derekam…

Chapter 38: Today's morning

Másnap reggel arra riadtunk fel, hogy valaki dörömböl az ajtón. Egymásra néztünk.

- Edward! Két óra múlva indul a gépünk. Kész vagy? – Liam hangját hallottunk. Edward gyorsan felpattant megfogta a földön heverő boxerét, felkapta és odafutott az ajtóhoz, de nem nyitotta ki.

- Öm...igen. Mármint pakolunk. – fordult felém mosolyogva.

- Nem hiszem. Edward nyisd ki az ajtót. Ugye nem most keltél? Edward tizenegy óra van! – dörömbölt tovább.

- Nem már rég fent vagyunk. – intett, hogy kezdjek pakolni és kapjak fel valamit. – Tudom, már majdnem kész vagyunk. – a keze a kilincsen volt. Én a cuccainkat bedobáltam összevissza a táskáinkba, megfogtam a farmerom, egy bugyit, melltartót és egy ujjatlan pólót, majd, mint egy őrült berontottam a fürdőbe.

 Kint tényleg minden úgy nézett ki, mintha régóta pakolnánk...

 Igazából mintha egy tornádó csapott le volna.

Fél perc múlva hallottam, ahogy Liam bejön és kiakadva számon kéri Edwardot, hogy miért nem tudunk egyszer időben elkészülni. Ed gyorsan próbálta lerázni, addig én elmentem zuhanyozni. A ruháimat a tükör előtti polcra pakoltam és beléptem a forró zuhany alá. Hajat mostam és közben a tegnap estére gondoltam… Megtörtént. Komolyan megtörtént. Nem tudtam felfogni. Én, aki mindig azt hallgatta, hogy soha nem lesz pasija…most itt van Stockholmban egy ír ikerpár egyik felével, akivel tegnap vesztette el a szüzességét. Azt hiszem erre én sem számítottam.

Egy másik szempontból pedig, mint egy gondos anyuka szidtam magam. Megígértem Rékának, magamnak, anyáéknak, Bobnak és mindenkinek, hogy 16 éves koromig senkivel, erre tessék...még miközben magammal veszekszem is vigyorgok. A tegnap elképesztő volt. A hasam sem fájt már, a vágás is alig látszott. Lépéseket hallottam, valaki bejött a fürdőbe. Elhúzta a zuhanyzó ajtaját lágyan hozzámbújt.

- Szia. – mondta és megpuszilt. Minden kétségem elszállt.

- Szia. – néztem rá vigyorogva. – Lopod a vizem? – kérdeztem nevetve és ráirányítottam a tusolót.

- Nem, hanem megmentem a világ vízkészletét. – válaszolta mosolyogva. – A tegnap… - kezdte. A forró víz folyt közénk. A fürdő párás volt.

- Igen? – néztem rá. Elmosolyodott.

- A tegnap este volt életem legcsodálatosabb emléke. – mondta és megcsókolt. A forró zuhanyban lassan gördültek le rólunk a vízcseppek. Romantikus volt, de pár perc után elhajoltam tőle. Leemeltem a kezét a csípőmről és kiléptem a zuhanyból.

- Készülődj! – mondtam neki kacéran és kacsintottam egyet. Míg zuhanyzott felöltöztem. Amint kiléptem a fürdőszoba ajtaján rögtön hangosan énekelni kezdett, mint egy kisfiú.

- Edward, nem hangszigeteltek a falak! – ordítottam vissza neki nevetve, mire abbahagyta, majd újrakezdte. Bementem a szobánk „nappali részébe”, hogy összepakoljam a cuccokat normálisan. Johnnal találtam szembe magam, aki nagyban mosolygott rám.

- Hát igen, nem hangszigeteltek a falak… - kezdte és kacsintott egyet. Tuti elpirultam, ehhez nem vagyok hozzászokva. – Edet akartam megvárni a faggatással, de te is kezdheted. – mondta.

- Mindjárt végez. – válaszoltam. – Viszont segíthetsz pakolni. – ajánlottam fel és a kezébe dobtam Ed ruháit. Elnevette magát és percek alatt készen voltunk. – Kész. – mondtam elégedetten.

- Most már mesélhetsz. – ugrott mellém John és tágra nyitott szemekkel figyelt.

- Nem volt semmi… - mondtam, majd Edward jött ki a fürdőből egy szál fehér törülközőben.

- Szia John, hát te?

- Csak faggatom a barátnőd a tegnapról. – válaszolta.

- Nem volt semmi. – mondta Ed vigyorogva, amire én is elmosolyodtam.

- Ja persze, csak a falon keresztül lehetetett hallani mindent. – mondta nyelvet öltve és kisétált. Utána mentem és megkérdeztem merre van Réka, azt mondta, hogy levitte a csomagjait Liammel.

- Hát akkor ketten maradtunk. – mondta Ed és megint kezdte a puszilgatós játékát. Eltoltam magamtól.

- Mindjárt indul a gép. Siess inkább. – mondtam és megfogtam a csomagom és levittem a kocsiba. Liam már bent ült...

- Volt tegnap este valami amiről tudnom kéne? – hajolt hátra amikor meglátta, hogy bepakolom a csomagjaim.

- Valami volt, de nem kéne róla tudnod. – válaszoltam és visszafordultam. Visszaindultam a szobánkba. Edward épp a pulcsiját vette, puszit nyomtam az arcára majd bekopogtunk Johnékhoz. Az ajtójuk be volt zárva tehát már lementek. Mi is így tettünk. Edward a csomagtartóba pakolt majd beültünk. Mindenki tágra nyílt szemekkel nézett ránk.

- Nem tudtatok volna várni? – kezdte Liam, közben elindultunk a reptérre.

- Mivel várni? – tetette hülyének magát Ed.

- Tudod mivel. – válaszolta John.

- Nem te mondtad, hogy csináljuk?  - néztem furcsán rá. Ezzel viszont elárultam magunkat.

- Edward…Ha ezt bárki megtudja és esküszöm megöllek. – mondta Liam. Először azt hittem komolyan mondja, de a végére egész játékosan fejezte be.

- Büszke vagyok rád. – veregette meg Edward vállát John.

- Te komolyan? – nézett rám Ree. – Te komolyan? Te komolyan? – csak ismételgette a kérdést. Megfogtam a kezét és vigyorogtam, mint egy vadalma.

- Igen, komolyan. – mondtam. A repülőtérre értünk pik-pak. Úgy terveztünk mindent, mint múltkor. Minden jól alakult. A gépen most nem aludtam el, hanem végig Edet fürkésztem. Minden pici mozdulata lázba hozott. John meg is jegyezte, hogy megváltoztam.

- De kis csajos lett valaki. – nyaggatott. Egész után beszólogattunk egymásnak, nagyon jól elvoltunk. Ed csak mosolygott. Egyszercsak megszólalt a repülőgép hangosbemondója:

„Kedves utasaink a gép 10 percen belül megérkezik Írország légterébe. Kérjük utasainkat, hogy kapcsolják be öveiket és ellenőrizzék kézi poggyászaikat! Köszönjük.”

Micsoda? ÍRORSZÁG? Teljesen leesett az állam. Senki nem mondta, hogy Dublinba megyünk. Londonra készültem...

Chapter 36: YouOnlyLiveOnce & Chapter 37: Happens In The Dark

Chapter 36: You Only Live Once


Esteledett, már 11 lehetett. Úgy döntöttünk megnézünk egy filmet. John rendelt valamilyen kaját. Én és Ed már teli voltunk.

- Mit nézzünk? – vetette fel. – Horrort?

- Akkor egész este nem fogok aludni. – válaszoltam.

- Amúgy sem aludnátok. – kacsintott John, Ed meg hozzávágott egy párnát. A fiúk pár perc alatt kiverekedték magukat mi meg kerestünk egy filmet.

- Igazából szerelem? – kérdeztem.

- Nincs karácsony. – válaszolta Ree.

- P.S. I love you?

- Na nem. Nincs valami akció film? –kérdezte és beletúrt a fiúk filmes táskájába. Egy egész táska teli filmekkel.

- Na van valami ötlet? – lihegett az arcunkba John.

- Nincs. – mondtuk egyszerre.

- Ed neked van ötleted? – fordult John Edwardhoz.

- Horror, az bújós. – mondta mosolyogva.

- Akkor keress horrort. – mondta Réka és odaadta neki a táskát, én pedig leültem a tv elé és Edet kémleltem. Olyan tökéletes.

Ree és John pizsamába öltöztek. John pizsamája egészen szellősnek volt mondható. Alul egy Superman-es boxer, felül semmi.

- A pólód elfelejtetted? – csapott le rá rögtön Edward.

- Hahaha, vicces vagy. – mondta John röhögve. – Irigykedsz?

- Mire? – kérdezte meghökkenve Ed. – Erre? – mutatott John kockahasára. Ezek egészen biztosan nem komplettek. Ugyanúgy néznek ki, sőt John talán erősebb és izmosabb is. Majdnem egymásnak ugrottak megint, úgyhogy közéjük álltam.  

- Mindketten ultra szexik és helyesek vagytok, nézhetnénk filmet? – kérdeztem szarkasztikusan.

- Nicsak ki beszél. – kezdte John, Ed pedig levette a pólóját. – Te nem akarsz megválni a felsődtől?

- Nem kösz. – mondtam és Edre pillantottam. Már rajta sem volt felső. Mi ez valami kínzókamra? Türtőztetem magamat a szexualitástól erre tessék!

- Na majd én. – ugrott mellénk Réka és elkezdte levenni a felsőjét.

- Te mit csinálsz? – néztem rá meglepődve.

- Leveszem a felsőm. – mondta és levette. Még jó, hogy volt rajta melltartó komolyan. – Te jössz. – mondta nevetve. John és Edward arcán láttam az izgatottságot. Tetszett nekik a helyzet, de én türtőztetni akartam magam.

- Légy szí. – fordított maga felé Edward és bevetette a kisfiús mosolyát. Ezt a fegyvert be kéne tiltani, túl erős. Vettem egy nagy levegőt:

- Oké. – mindenki ujjongani kezdett. Lassan én is levettem a felsőm (bár a legkevésbé sem tartottam jópofának).

- Hűha. – mondta Edward miközben nem feltűnően a mellkasomat takaró piros melltartóm nézte.

- Akarunk még filmet nézni? – kérdezte nevetve John.

- Miért tartsunk inkább orgiát? – kérdeztem hülyén. Minden szempár rám szegeződött. Kínos csend lett majd tíz másodperc múlva mindenki elröhögte magát.

- Ha akarod. – lépett közelebb hozzám Ed. A kezét a derekamra tette, John csak úgy sasolt. Ed megint lassan puszilgatni kezdett, cseppet sem zavartatta magát, igaz rajtunk kívül „csak” két ember volt a szobában.

- Nem. Ezt már megbeszéltük. – mondtam határozottan, pedig annyira éreztem magamban a bizsergést, de nem.

- Mit beszéltetek meg? – hát igen Johnnak nem volt ínyére, hogy ellenzem a dolgot. Úgyis ezzel kapcsolatban akartam tőle kérdezni mikor megzavart minket Edward.

- Még várunk. – mondtam. Edre pillantottam. Szegényke nagyon szenvedett, bár nem hiszem, hogy e miatt. Ez ilyen fontos lenne neki? Kétlem.

- Mire vártok? Sült galambra? – nézett rám John. – Ha akarjátok, csináljátok. Egyszer éltek. - a hangulat megint érdekesre fokozódott. Johnnak teljesen igaza volt. Csak egyszer élünk. Egyetlen Egyszer...

Chapter 37: Happens In The Dark

Edwardra pillantottam, majd Johnra és Rékára, és leültem a kanapéra.

- Nézzünk horrort, az úgyis bújós. – mondtam mosolyogva és visszavettem a pólóm. A fiúk értették a jelzést. Értették, hogy valami. Talán engedem, hogy valami történjen...

Tehát a fiúk beraktak egy horror filmet, az örök klasszikusok egyikét a Fűrész 4-et. A fiúk és Réka is lassan visszavették a felsőjüket.

Kisebb koromban utáltam a horror filmeket és ez azóta sem változott. Szinte az egész filmet szorosan Edhez bújva töltöttem. A kezét majdnem eltörtem, olyan erősen szorítottam. Két óra szenvedés után megszólal Ed:

- Na, hogy tetszett?

- Ez lett a kedvencem. – mondtam szarkasztikusan és még mindig a karját szorítottam, pedig már a stáblista ment. 

John is válaszolt,

- Jó volt, de Reenek ez túl alacsony volt. Már a film felénél aludt. – a feje John bal vállára volt hajtva. Annyira összeillenek. Minketten sportosak, hülyék és egyszerre gondoskodóak és komolyak. Meg önimádók. Najó, nem. Imádtam őket, főleg a barátnőmet.

- Akkor mi megyünk lassan. – mondta Ed és a szorító karom lejjebb csúsztatta a kezére. Puszit adtam Johnnak és Rékának és mentünk. Csak pár méter volt a szobánk között, mégis történt azon pár méteren valami. A hotel folyosója kihalt volt, gyorsan beértünk a szobánkba.

Amint becsuktuk az ajtónk, szinte egyszerre egymásnak estünk. Edward gyorsan levette a pólóját és a bal kezével az arcomat simogatta a másikkal pedig a fejem mellett támaszkodott. Az én kezem a medencéjénél volt. A pólómat egyszerre lehúzta.

- Nem tudok várni. – mondta tüzesen mikor ledobta a ruháinkat a földre. A szoba sötét volt és izzott a levegő.

- Nem is kell. – mondtam, az ajka egy pillanatra sem hagyta el az enyémet. A kezemet a nyaka köré fontam ő pedig az arcomtól a derekamig csúsztatta a kezét. Megfordult a fejemben, hogy leállítom, de nem. Túlságosan benne vagyunk és érzem azt a bizonyos érzést. Edwardról leügyeskedtem a gatyát amin jót nevettünk, majd visszatérünk a tárgyra. A keze már a csípőmnél volt, a szánk szinte összeforrt. A jobb kezével kigombolta a gatyám, majd próbálta letolni, de egymást száját nem engedve csak nem sikerült a bravúr. 

Edward lelökött az ágyunkra és úgy tépte le rólam a nadrágom. Immáron csak fehérnemű volt rajtuk...pár pillanat múlva csak alul volt, ami takart minket. Az ágyon fordultunk hol ő, hol én kerültem felülre. Izzadni kezdtem. Mindenhol. Az érintése mámorba ejtő volt. Az ágyban tovább forgolódtunk és csókcsatát is vívtunk. Majd egy pillanatra megállt. A nedves haja az arcomba lógott és szelíden simogatott.

- Akarod? – nézett a szemembe. A holdfényben csillogtak az őzike szemei.

 Mondhattam volna nemet, de nem tettem. Az ajkai puhák voltak és édesek.

- Igen. – nyögtem, mire megcsókolt majd éreztem, hogy megszabadít a bugyimtól, hideg érzés fogott el. Letoltam a boxerét, majd pár másodperc múlva éreztem őt. Először alig fogtam fel. Az alsó részem beleremegett abba a pillanatba. A testünk egyszerre mozgott, az ágy majdnem leszakadt. Próbáltunk halkak lenni, de nem nagyon ment. A édeskedés közepette néha fájdalom is belém hasított, de nem érdekelt. A kezei a csípőmön és a mellkasomon voltak, az enyémek az alsórészén és a hátán foglaltak helyet. Egyre izzadtabbak kezdtünk lenni -szinte folyt rólunk a víz-, az idő és térérzékem teljesen elveszítettem, majd elérkezett az a pillanat. Egyszerre a kettőnk teste megfeszült, Edward hátába karmoltam és sikítottam amit, ő egy szerelmes csókkal próbált csitítani...

Pár percig így maradtunk majd leszálltunk egymásról és bebújtunk a takaró alá. Hozzásimultam, a forró, izzadt testéhez. Még soha nem éreztem magam ennyire a fellegekben. A mai este mindenért kárpótolt.

- Jó volt? – fordult felém. A sötétben csak az arca körvonalait láttam. Egyik kezét felemelte és kisodorta a vizes hajam a szememből.

- Életem legszebb estéje. – válaszoltam, a fejemet a mellkasára hajtottam és elaludtunk...

/bonus/Chapter 35: Dirty mind

- Igen. - bólintottam...

- Akkor jó. – mondta és elmosolyodott. Adott egy puszit. Nem akartam ellenkezni, de tudtam, hogy meg kell győznöm, arról, hogy titoknak kell maradnia a kapcsolatunknak. – Na meglessük Johnékat? – vetett végett a kínos csendnek.

- Meg ám. – mondtam nevetve és elindultunk a szomszéd szobába. Edward a fülét az ajtóhoz szegezte.

- Nem hallok semmit. – mondta, mire kinyílt az ajtó. Ő meg majdnem elesett.

- Helló édes testvérkém, csak nem hallgatózunk? – kezdte nevetve John. A haja lapos volt, de mikor elmentünk Ed szerint még fel volt állítva. Mondjuk Edwardé is lelapult...

- Ha mesélsz, nem hallgatózunk. – mondta vigyorogva Ed. John erre csak a fejét fogta.

- Jó menjünk. – mondta még mindig nevetve. – Fanny, szerintem te…izé bemehetsz. – mondta nehezen John, de próbált kedves (vagy valami olyasmi) lenni. Bólintottam. Ednek adtam egy puszit és berontottam a bűnös szobába. Réka az ágyon feküdt kibontott hajjal.

- Gondoljak rosszra? – ugrottam mellé. Mire ő csak nevetve a fejére húzta a párnát.

- Gondolj amire akarsz. – mosolygott. A fantáziám beindult, de nem akartam faggatni. Vártam pár percet amíg magától megered a nyelve. Úgysem bírja ki. Igazam is lett.

- Szóval az volt... – kezdte pirulva – hogy semmi. – nevetett.

- Mi? – hogy érti, hogy semmi?!

- Csókolóztunk és ennyi. Miért mire gondoltál? – kérdezte tetetett meglepettséggel.

- Na vajon mire? – néztem rá nagy szemekkel. Erre a fiúk toppantak be a szobába.

- Nem hiszem el. – mondta Ed és leült mellénk. – Nem volt semmi és pirulva meséltek. Ez egyszerűen… - kereste a szavakat- nem vall rád Jawn.

- Talán én is lehetek szerelmes. – mondta boldogan és Ree-re nézett. – Na és veletek mi volt? – nézett kérdőn rám. Mire Edre néztem ő meg Johnra. – Ennyire durva? – kérdezte röhögve.

- Ha a semmi olyan, ami neked durvának számít. – mondta kedvetlenül Edward és bement a fürdőbe. Láttam, hogy valami nem oké vele. Utána akartam menni, de John akart velem beszélni. Uh…

- Szóval. – kezdte. Kimentünk az erkélyre, mert négyszemközt akartunk beszélni. – Tudod, hogy Edward nagyon szeret. Még soha nem láttam ilyennek, mint most. Nagyon boldog és laza, ez egy hónapja teljesen másképp volt. A lényeg, hogy köszönöm és… - elcsuklott a hangja. – Tudnod kell, hogy a karrierünk per pillanat fontosabb, mint a csajozás…mint a szerelem. – közölte. Nem nézett a szemembe.

- Ezzel mit akarsz mondani? – néztem rá, de ő kikerülte a tekintetem.

- Hogy… vagy maradj és csináld jól…vagy menj. – nyögte ki végre. Nem tudtam mit reagálni, könnyes lett a szemem.

- Én próbálok mindent jól csinálni, de mindig van valami dráma. Bármit teszek. Bocsánat, én ilyen vagyok. Sajnálom. – mondtam rekedt hangon, el akartam fordulni, de John megölelt.

- Nem baj, minden rendben lesz, csak ügyelj magadra, oké? – súgta halkan a fülembe. Megkönnyebbültem, azt hittem ordítani fog vagy valami hasonló. Elengedtük egymást, megtöröltem a szemem és tanácsot akartam kérni tőle olyan ügyben.

- És John, van egy kis baj, ha lehet így fogalmazni… - kezdtem és közben a talajt bámultam. Elég kínos ezt a barátom ikertestvérétől megkérdezni, de a kínosság a specialitásom. 

- Igen? – nézett rám komolyan. – Mi van? – kérdezte aggódva.

- Az, hogy – Edward lépett mellénk.

- Mizu? – nézett ránk. Mindketten mosollyal válaszoltunk és visszamentünk a szobába. A nagy kérdésem elmaradt, de nem is baj. Ez a sors akarata…vagymi... 

Chapter 34: Make public our relationship? No!

elkezdte letolni a ruhám pántját...

Még sose éreztem ilyen ezelőtt...még soha nem volt ilyen bizsergés a hasamban...és nem csak ott, hanem mindenhol.

 De eltoltam magamtól. Ő ellépett, majd vissza és újrakezdte.

- Edward, ne most. Légy szí. – mondtam és a kezem a mellkasára tettem. A szíve hevesen vert, egymás szemébe néztünk. Láttam a szemében a vágyat és a szenvedést az utóbbi mondatom miatt.

- De… - lenézett a földre, majd újra a szemembe és elmosolyodott. – Rendben. – én is elmosolyodtam és adtam neki egy puszit. Tudta, hogy nem váratom soká, mert én is ugyanannyira akarom, mint ő.

Ezek után átakartunk menni Johnék szobájába, de úgy ítéltük meg, hogy most ne zavarjuk meg őket, bármit csinálnak.

- Szóval éhes vagy? – nézett rám Edward. Bólintottam. – Van itt egy sushi bár, ha gondolod benézhetünk. A válaszom egy ölelés volt. Valahogy a néhány perccel ezelőtti események nagyon felkavarták a gondolataimat. Itt van velem a világ legtökéletesebb fiúja, akiért évekig bármit megtettem volna, akar és én elutasítom. Nem vagyok komplett. Tudom, helyes a döntés, de mégis valami fúrja az oldalam. Vele akarok lenni és nem engedni.

- Hé, nyugi. – mondta meglepődötten az ölelésemre és hosszan megszorított.

Elindultunk a sushi bárba.

- Emlékszel az „fiús” randinkra? – kérdeztem mosolyogva miközben a kezét fogtam. Az utcákon csak pár ember volt és csak a lámpák világították Most azért nem ismerték fel, mert jó álcája volt és este volt.

- Amikor fiúnak öltöztettelek? – fordult felém mosolyogva. – Igen.

- Az volt a második randink, nem? Akkor is sushit ettünk… - ekkor valami olyan érzés fogott el, amit soha nem akartam átélni. Az, hogy megszakadna a szívem, ha nem láthatnám és nemsokára mindenképp vissza kell mennem Budapestre. Nem fogom túlélni.

- Igen... – észrevette, hogy baj van – Minden oké? – állt meg még mindig a kezemet fogva.

- Persze. – mondtam. – Csak soha, de soha nem akarlak elveszíteni. – suttogtam halkan, mire magához húzott és lágyan megcsókolt.

- Nem is fogsz. Soha. – suttogta a fülembe. A szívem egyre hevesebben vert, majd lassan elengedtük egymást. Tovább indultunk.

- John és Leem nem haragszik rám? – kérdeztem komolyan.

- Nem. Vagyis nem igazán értem őket. Nem a te hibád volt… - kezdett vigasztalni.

- De ha nem az én hibám volt, akkor Rékával miért nincs sose botrány?

- Ez bonyolult. Ő sokkal visszahúzódóbb. Meg, te más vagy. Különleges. – mondta határozottan és gyengéden megszorította a kezem. – Megérkeztünk. - léptünk be egy vörösre festett szobába. A hal illat átjárta a teret és a falakon festmények voltak. Tökéletes hely volt.

- Két személyre. –mondta a kiszolgálónőnek kedvesen Ed. Egy csendes részen kaptunk helyet. Jót beszélgettünk és hülyéskedtünk, mint általában. Edward elkezdte mondani könnyes szemekkel, hogy mennyire sajnálja azokat a halakat amikből sushi készül.

- Meghalnak, igaz. De a szádban végzik, szóval annyira rossz nem lehet. Megéri. – mondtam nevetve. Nagyon nevettünk, majd lassan visszamentünk a hotelba. Körülbelül 2km kellett sétálnunk-ami sokkal kevesebbnek tűnt visszafelé, plusz Edward nagyon aranyos kapucniban. 

Mikor visszaértünk Ed első gondolata Johnék voltak, de Liam állított meg minket a szálloda folyosóján.

- Mindenhol kerestelek titeket! Hol a francban voltatok? –kezdte

- Ettünk, miért éhes vagy? – koptatta le Ed.

- Igazán vicces vagy Edward Grimes. Inkább a barátnőcskédre ügyelj, jó? – vágott vissza Liam. Erre Ednek majdnem eldurrant az agya. Kinyitotta a szobánk ajtaját és beküldött. Bentről halkan hallottam mit mond neki. Nem akartam hallgatózni, de sikerült.

- Miért kell neked mindig bántanod? Miért? Szegény teljesen ki van, már majdnem haza ment! – kezdte mérgesen Ed.

- Miért? Képzeld, azért mert elcseszi a munkád! És nem csak a tiéd, hanem Johnét és az enyémet is! Egyetlen hülye csitri, mikor bárkit megkaphatnál!

- Hülye csitri? Tudod mit? Amint visszaérünk Dublinba nyilvánosságra hozzuk a kapcsolatunk! – a vita véget ért. Edward bejött a szobába és becsapta az ajtót. Próbáltam úgy tenni, mintha nem hallottam volna semmit –nem ment. Csak ültem és néztem magam elé. Ha nyilvánosságra hozzuk, akkor az egész világ erről fog beszélni. Mindenki. Minden lány utálni fog engem és őket is. A karrierjüknek vége lesz. Nem hagyhatom.

- Hallottad? – hajolt közel az arcomhoz és nézett rám nagy szemekkel. Ilyen szép szemeket még soha nem láttam, csodálatos érzés.

- Igen. - bólintottam...

Chapter 33: I told you I was trouble with my bad beahviour

segélykérően néztünk...

- Semmi, semmi. – dünnyögte Ed és a tányérjába túrt a villájával, én is hasonlóképp tettem.

 Liam újrakezdte a mondandóját.

- Semmi? Akkor ki volt az a idézem „ribanc” – még szép hogy rám nézett – akivel elmentél sétálni és jelenetet rendeztetek? – John szemei elkerekedtek

- Mi van? – kérdezte John kiakadva.

- Mondom, hogy semmi nem volt! – vágta rá Edward.

- Jelenetet rendeztél? – nézett rám John.  Lehajtottam a fejem.

- A csaj ellökött és lekurvázott…nem én –kezdtem szelíden a földet bámulva.

- Miért kell neked mindent elcseszned? – rivallt rám John.

- Ebből elég! – szólt közbe Edward. – Ő semmiről sem tehet, ha az a csaj nem jön balhézni akkor semmi nem lett, volna!

- És még neki adsz igazat? – kérdezett vissza Liam. Közbe kellett szólnom.

- Oké, elég. Mindenről én tehetek. Tudom. Most elmondom nektek is amit elmondtam Edwardnak. – Ed és Ree nagy szemekkel nézett.

- Halljuk. – mondta Leem és John szinte egyszerre

- Mindig van valami balhé velem. Bármit teszek, ti meg most vagytok a karrieretek csúcsán. A legjobb lenne, ha elmennék. Mennénk… - könnyezni kezdett a szemem. – Sajnálom. – kirohantam az étkezőből, fel a lépcsőn a szobánkba és leborultam sírni. Nem a legjobban oldom meg a stresszhelyzeteket...

Gőzöm sincs mit csinálok rosszul. Miért kell mindig ilyeneknek történnie? Miért? Miért? – ajtónyikorgást hallottam. Réka lépett be és ült le mellém az ágyra. Nem mondott semmit csak megölelt és azt súgta a fülembe, hogyha úgy érzem jónak akkor megyünk. Ránéztem a könnyes szemeimmel és bólintottam. Átöltöztem pizsamába és kidőltem. Haza akartam menni.

~

Másnap Ree mellett ébredtem. Kint esett az eső. Körülnéztem a szobában Edward nem volt sehol. Nagyott dobbant a szívem. Lassan felkeltem és elmentem mosakodni, felöltözni és készülni a napra.

Ree felébredt és átment a fiúkhoz a másik szobába. Bent nem volt senki, csak egy papír ezzel a felirattal:

„Elmentünk fellépni. Öt körül jövünk. Puszi, John.”

Tehát egyedül vagyunk. És egyedül is leszünk még vagy hét órán keresztül. Ree felakart vidítani, úgyhogy elmentünk és megnéztük Stockholmot. Nagyon szép hely volt….

Najó. Őszintén? Annyira nem volt nagy durranás.

Ami viszont igazán tetszett az egy óriási pláza volt ami telis-teli volt butikokkal. Mindenféle bolt volt itt, úgyhogy Rékával sikeresen a maradék pénzünket is majdnem sikerült elköltenünk. Jó volt nem gondolni a balhékra és a veszekedésekre...

- Te ember, mennyi az idő? – kérdeztem miközben banános-epres Smoothie-t  szürcsöltem. Minden kezem tele volt zacskókkal. Volt minden féle, kicsi, nagy, papír, műanyag. Majd' leszakadt a kezünk.

- Ember? Hol? – kérdezett vissza nevetve – 5:10 van. – egymásra néztünk. Basszus. Elkéstünk. Fogtunk egy taxit és amilyen gyorsan csak lehetett a 10 zacskóval a kezünkben a hotelhez fuvaroztattuk magunkat. Felrohantunk a szobánkba és beestünk az ajtón.

- Helló, hát ti? – nézett ránk egyszerre John és Edward. Viccesen nézhettünk ki vörös arccal és csomó cuccal.

- Hát mi vásároltunk. – lépett Johnhoz Ree. Én meg csak besonfordáltam észrevehetetlenül.

- De cool cuccok. – vigyorgott John miközben Ree zacskóit kutatta át. Edward a hátam mögül megölelt és kivette a szatyrokat a kezemből.

- És te mi jót vettél? – kérdezte és ő is megnézte, hogy mikre költöttük el a pénzünket.

- Hűha… - mondták mikor már vagy 5 perce csak a ruháinkat nézték. Ree és én már rég leültünk a kanapéra. Edward mellénk ugrott  és egy csipkés fehérnemű volt a kezében, amit én vettem. Kínos, kínos, kínos!

- Ezt ma estére vetted? – fordult felém és az ölembe rakta a bugyit és a melltartót. Majd kisfiús vigyorral visszafutott Johnhoz.

- Elég már, menjetek! – mondta nevetve Réka és John próbálta levakarni az Women’secret-es zacskónkról.

- Szerintem mi menjünk. – mondta John és megfogta Ree kezét. Én meg csak ültem egy rózsaszín csipkés bugyival a kezemben egy kanapén.

- Jó ötlet. – vágott vissza Ed és kacsintott egyet. John és Réka rám mosolygott és kimentek a szobánkból.

Edward hozzám lépett.

- Na, mihez lenne kedved? – kérdezte és magához húzott, majd a csípőmre tette a kezét. A tegnapi után nem hittem, hogy bármi történhet még... A puha szája az enyémhez tapadt, a szívem a fellegekben volt, de a hasamnak közbe kellett szólnia. Egy hatalmasat korgott.

- Valaki éhes? – elengedtük egymás ajkát és elmosolyodott.

- Egy kicsit. – mondtam és késztetést éreztem, hogy megcsókoljam újra.

- Mikor ettél utoljára? – kérdezte mikor egy pillanatra elengedtük egymást, majd újra csókolóztunk. Nagyon tetszett ez a társalgási forma.

- Dél körül. – válaszoltam. A keze feljebb kezdett emelkedni. Az érintése varázslatos volt, a csípőmtől a derekamig ment, majd megállt. Végül lassan a vállamhoz ért, ahol elkezdte letolni a ruhám pántját...

Chapter 32: Troublemaker

A szőke csaj felém fordult...

- Te meg mit állsz ott? Talán azt hiszed, hogy érdekled Edwadrdot és csak simán idejön hozzád? – úgy tettem, mintha nem hallanám. Igazán nem vagyok drámaképes állapotban. De ő nem adta fel. – Hé! Hozzád beszélek te ribanc! Mit képzelsz magadról? – mit is képzelek, hogy egy helyben állok...  A végén (hiába nem érdekelt) visszaszóltam.

- Azt hiszed ismersz? Képzeld, nem úgyhogy akár el is húzhatsz. – mondtam oda neki mosolyogva. De a csaj nem hagyta annyiban. Felém jött és ellökött. Na pont ez hiányzott. Már majdnem meg is ütött volna, de Edward sietett mellém.

- Elég legyen! – felsegített – Jól vagy? – kérdezte aggódva.

- Igen, persze. 

- Na nézd már! Edward ez a csaj azt hiszi fontos neked! - kezdte újra a csaj. Vajon minden svéd lány ilyen balhééhes? 

- Képzeld, hogy az. Fontosabb, mint ti összesen! – nagyon mérges lett. – Gyere menjünk. – megfogta a karom és elindultunk a hotelbe. A fanok csak álltak ledöbbenve. Senki nem jött utánunk.

Csöndben mentünk a hotelig, nem szóltunk semmit. Egymásra sem néztünk.

Míg a hotelbe értünk magamat szidtam. Jobban átgondolva mindent elrontok. Mindent. Kész csoda, hogy Edward nem utál még...

Felértünk a szobába, vagyis Edward beviharzott, én meg csöndben leültem egy székre. Nem mondtunk semmit, Ed bekapcsolta a gépét és nagyon gyorsan elkezdett gépelni valamit. Majd pár perc múlva felém fordította a gépet.

- Látod ezt? – egy jedsecret volt. Az állt benne, hogy a fiúk nem engedhetnék meg maguknak az ilyen ribancok (jelen esetben én) lányok közelségét és hogy csak kihasználom meg hasonló dolgok. Nagyon fájt, hogy ilyenek mondanak.

- Igen és bocsánatot szeretnék kérni… Tudom, mindent elrontok és ez így nem jó. Csak egyszerűen nem tudok normális lenni. – mondtam őszintén lehajtott fejjel.

- Nem a te hibád. – mondta kedvesen. – Csak óvatosabbnak kell lennünk. De mostmár úgyis mindegy. –elmosolyodtam és komolyra váltottam a hangnemet.

- De Edward. Azt tudnod kell, hogy bármikor azt akarod, hogy elmenjek, akkor én elmegyek. Igazán nem akarom tönkretenni a karriereteket.

- Nem teszed… De tudod mit? Az sem érdekel, ha elrontod. Mert, tudom, hogy nem régóta ismerjük egymást, de akkor is. Benned valami van, amit még sosem éreztem. – felállt és felém jött, mire én is felálltam. Gyengéden megfogta a derekam és közelhúzott magához. Az ajkaink összefortak és a nyaka köré fontam a kezem.  Pár perc múlva elengedtük egymást, de továbbra is egymás kezét szorítottuk. Leírhatatlan élmény volt. Pár perce sírhatnékom volt, most pedig beléptem a hetedik mennyországba. 

A szívem hevesen vert. És neki is. A kezemet a mellkasára tette.

- Ez miattad van. – mosolygott kacéran. Még utoljára megöleltük egymást majd átmentünk Johnékhoz, de nem találtuk őket.

- Biztos esznek. – mondtam és elindultunk az étkezőbe. Kézen fogva mentünk. Mikor leértünk szinte rögtön kiszúrtuk Rékát és Johnt. Épp nagyon nevettek valamin.

- Helló. – mondtuk Eddel.

- Hogyhogy csak most? – nézett ránk John. – Hm? – kérdezte a szemöldökét húzogatva.

- És veletek mi volt? Az engem jobban érdekelne. – kérdeztem én is a szemöldökömet húzogatva Johnra nézve.

- Te mióta vagy ilyen perverz? – nézett rám röhögve.

- Amióta megszületett. – mondta Réka. Mind nevetni kezdtünk. Pár perc múlva Leem is befutott.

- Fiúk, mi volt ez a nagy őrület odakinn? Láttátok miket írnak ki a rajongók? – rögtön ezzel kellett kezdenie…király. Lassan Eddel egymás felé fordultunk és segélykérően néztünk...

Chapter 31: Show me your pop rocket!

Nagyon édesek lehettünk... Hosszan szorítottuk egymást majd megszólaltam:

- Amúgy szerinted fognak valami „olyat” csinálni? – néztem rá és közben leültem az ágyra. Ő meg mellém.

- Hát… - nézett rám elmosolyodva. – Nem tudom. Johnnak eléggé tetszik Réka és ugye ő már 15, szóval…ki tudja. – mondta.

- Mert már tizenöt? – néztem rá. – Tudod attól, mert én 14 vagyok attól mi is csinálhatjuk. – közöltem. Lazán akartam és nem így mondani, de hát nincs mit tenni. Kimondtam. Pedig csak egy kósza gondolat volt. Csönd következett, majd ránéztem.

-Hmm…Igen? – mosolyodott el – Úgy gondolod? – kacsintott egyet és elment a cuccaihoz. Először a sajátját kezdte el kipakolni. Előkerült sok Jedward holmi…és a kedvencem. A Victory-s zakó.

- Úristen. – mondtam mikor megláttam.

- Mi az? – nevetett, de nem értette mi bajom van.

- Ez a Victory-s zakó…úristen, de imádom rajtatok. – mondtam mosolyogva. Igazi fangirl lehettem.

- Akarod, hogy ebben lépjünk fel holnap? – kérdezte mosolyogva.

- Igen. – vágtam rá és megöleltem. Valahogy túl nagy erővel rugaszkodtam el és letepertem szegényt. Egymáson feküdtünk a földön. Egyszerre csak John lépett be.

- Hé Ed, gyertek már. – kezdte el majd meglátott minket. Mi gyorsan elugrottunk egymástól és nevettünk. – Oké gyerekek, ezt most nem láttam. – mondta és kacsintott. Ed gyorsan felállt mellé.

- Akkor kaja? – nézett Johnra figyelem elterelésként.

- Igen, de szerintem lesz itt még más is. – mondta és kilépett az ajtón. Én meg csak nevettem.

- Ne vedd komolyan. – mondta röhögve.

- Persze. – mondtam és felálltam. – De ha kaja van akkor kéne valami viselhető ruhát szereznem.

- Ugyan már, jó vagy így. – mondta és közelebb húzott magához – Gyönyörű vagy! – tuti nagyon elvörösödtem, eddig mindig csak az ellenkezőjét hallottam.

- A végén még elájulok a bókjaidtól. – mondtam nevetve. – Akkor is átöltözöm! – vágtam rá fancsali képpel, ő meg csak nevetett és lefeküdt az ágyra. Én meg kerestem valami csini rucit. A választásom egy aranyos kisruhára esett. Raktam magamra egy kis sminket, parfümöt és készen voltam.

- Hűha. – mondta Ed mosolyogva. – Itt valaki nagyon kicsípte magát! – puszit adott és lassan átballagtunk a szomszédba, Rékáékhoz.

- Na szerinted mi van bent? – kérdeztem röhögve az ajtójuk előtt.

- Most megtudjuk. – mondta és egy határozott mozdulattal benyitott. – Meglepetés!

John és Réka éppen csókolóztak (vagy valami hasonló) mert mikor beléptünk gyorsan elugrottak egymás mellől, pont mint mi. De cukik.

- Hoppácska! – mondta nevetve Ed, mikor meglátta őket. – Lebuktatok!

- Nagyon vicces Eddy… - dünnyögött John. Én csak vigyorogtam és kivettem a kilincset Ed kezéből és becsuktam az ajtót.

- Na! Engem érdekelt volna… - kezdte kisfiúsan és bevetette a cuki kis mosolyát.

- Nem. Most pedig menjünk innen. – közöltem mosolyogva és a kezénél fogva húzni kezdtem az étterem felé, de ő megállt.

- Te figyelj… - nézett mélyen a szemembe – nekem nincs kedvem kajálni. – a nagy zöld szemeibe és a tekintetébe szinte beleremegett a térdem.

- Akkor?

- Menjünk sétálni. – vetette fel, úgyhogy visszamentünk a szobánkba és felvettünk valami melegebb ruhát.

- Nem félsz hogy felismernek? – vonakodtam.

- Őszintén, egy kicsit aggódok, de ha veled mehetek... – mosolyodott el.

Ígyhát lassan elindultunk. Kimentünk az utcára és –balszerencsénkre- 40 méter után fanok vettek körül minket. Minden csaj ilyeneket ordítozott:

„I LOVE YOU SO MUCH!” „SHOW ME YOUR POP ROCKET!” vagy pedig csak ’szimplán’ képet követeltek. Engem meg teljesen elsodortak. A végén már vagy 30 ember állt körülöttünk. Én csak szimplán álltam és vártam. Edet fürkésztem, már amikor épp nem álltak negyvenen előttem. Egyszerre egy szőke csaj fordult felém, a tekintetével ölni tudott volna...