Chapter 38: Today's morning

Másnap reggel arra riadtunk fel, hogy valaki dörömböl az ajtón. Egymásra néztünk.

- Edward! Két óra múlva indul a gépünk. Kész vagy? – Liam hangját hallottunk. Edward gyorsan felpattant megfogta a földön heverő boxerét, felkapta és odafutott az ajtóhoz, de nem nyitotta ki.

- Öm...igen. Mármint pakolunk. – fordult felém mosolyogva.

- Nem hiszem. Edward nyisd ki az ajtót. Ugye nem most keltél? Edward tizenegy óra van! – dörömbölt tovább.

- Nem már rég fent vagyunk. – intett, hogy kezdjek pakolni és kapjak fel valamit. – Tudom, már majdnem kész vagyunk. – a keze a kilincsen volt. Én a cuccainkat bedobáltam összevissza a táskáinkba, megfogtam a farmerom, egy bugyit, melltartót és egy ujjatlan pólót, majd, mint egy őrült berontottam a fürdőbe.

 Kint tényleg minden úgy nézett ki, mintha régóta pakolnánk...

 Igazából mintha egy tornádó csapott le volna.

Fél perc múlva hallottam, ahogy Liam bejön és kiakadva számon kéri Edwardot, hogy miért nem tudunk egyszer időben elkészülni. Ed gyorsan próbálta lerázni, addig én elmentem zuhanyozni. A ruháimat a tükör előtti polcra pakoltam és beléptem a forró zuhany alá. Hajat mostam és közben a tegnap estére gondoltam… Megtörtént. Komolyan megtörtént. Nem tudtam felfogni. Én, aki mindig azt hallgatta, hogy soha nem lesz pasija…most itt van Stockholmban egy ír ikerpár egyik felével, akivel tegnap vesztette el a szüzességét. Azt hiszem erre én sem számítottam.

Egy másik szempontból pedig, mint egy gondos anyuka szidtam magam. Megígértem Rékának, magamnak, anyáéknak, Bobnak és mindenkinek, hogy 16 éves koromig senkivel, erre tessék...még miközben magammal veszekszem is vigyorgok. A tegnap elképesztő volt. A hasam sem fájt már, a vágás is alig látszott. Lépéseket hallottam, valaki bejött a fürdőbe. Elhúzta a zuhanyzó ajtaját lágyan hozzámbújt.

- Szia. – mondta és megpuszilt. Minden kétségem elszállt.

- Szia. – néztem rá vigyorogva. – Lopod a vizem? – kérdeztem nevetve és ráirányítottam a tusolót.

- Nem, hanem megmentem a világ vízkészletét. – válaszolta mosolyogva. – A tegnap… - kezdte. A forró víz folyt közénk. A fürdő párás volt.

- Igen? – néztem rá. Elmosolyodott.

- A tegnap este volt életem legcsodálatosabb emléke. – mondta és megcsókolt. A forró zuhanyban lassan gördültek le rólunk a vízcseppek. Romantikus volt, de pár perc után elhajoltam tőle. Leemeltem a kezét a csípőmről és kiléptem a zuhanyból.

- Készülődj! – mondtam neki kacéran és kacsintottam egyet. Míg zuhanyzott felöltöztem. Amint kiléptem a fürdőszoba ajtaján rögtön hangosan énekelni kezdett, mint egy kisfiú.

- Edward, nem hangszigeteltek a falak! – ordítottam vissza neki nevetve, mire abbahagyta, majd újrakezdte. Bementem a szobánk „nappali részébe”, hogy összepakoljam a cuccokat normálisan. Johnnal találtam szembe magam, aki nagyban mosolygott rám.

- Hát igen, nem hangszigeteltek a falak… - kezdte és kacsintott egyet. Tuti elpirultam, ehhez nem vagyok hozzászokva. – Edet akartam megvárni a faggatással, de te is kezdheted. – mondta.

- Mindjárt végez. – válaszoltam. – Viszont segíthetsz pakolni. – ajánlottam fel és a kezébe dobtam Ed ruháit. Elnevette magát és percek alatt készen voltunk. – Kész. – mondtam elégedetten.

- Most már mesélhetsz. – ugrott mellém John és tágra nyitott szemekkel figyelt.

- Nem volt semmi… - mondtam, majd Edward jött ki a fürdőből egy szál fehér törülközőben.

- Szia John, hát te?

- Csak faggatom a barátnőd a tegnapról. – válaszolta.

- Nem volt semmi. – mondta Ed vigyorogva, amire én is elmosolyodtam.

- Ja persze, csak a falon keresztül lehetetett hallani mindent. – mondta nyelvet öltve és kisétált. Utána mentem és megkérdeztem merre van Réka, azt mondta, hogy levitte a csomagjait Liammel.

- Hát akkor ketten maradtunk. – mondta Ed és megint kezdte a puszilgatós játékát. Eltoltam magamtól.

- Mindjárt indul a gép. Siess inkább. – mondtam és megfogtam a csomagom és levittem a kocsiba. Liam már bent ült...

- Volt tegnap este valami amiről tudnom kéne? – hajolt hátra amikor meglátta, hogy bepakolom a csomagjaim.

- Valami volt, de nem kéne róla tudnod. – válaszoltam és visszafordultam. Visszaindultam a szobánkba. Edward épp a pulcsiját vette, puszit nyomtam az arcára majd bekopogtunk Johnékhoz. Az ajtójuk be volt zárva tehát már lementek. Mi is így tettünk. Edward a csomagtartóba pakolt majd beültünk. Mindenki tágra nyílt szemekkel nézett ránk.

- Nem tudtatok volna várni? – kezdte Liam, közben elindultunk a reptérre.

- Mivel várni? – tetette hülyének magát Ed.

- Tudod mivel. – válaszolta John.

- Nem te mondtad, hogy csináljuk?  - néztem furcsán rá. Ezzel viszont elárultam magunkat.

- Edward…Ha ezt bárki megtudja és esküszöm megöllek. – mondta Liam. Először azt hittem komolyan mondja, de a végére egész játékosan fejezte be.

- Büszke vagyok rád. – veregette meg Edward vállát John.

- Te komolyan? – nézett rám Ree. – Te komolyan? Te komolyan? – csak ismételgette a kérdést. Megfogtam a kezét és vigyorogtam, mint egy vadalma.

- Igen, komolyan. – mondtam. A repülőtérre értünk pik-pak. Úgy terveztünk mindent, mint múltkor. Minden jól alakult. A gépen most nem aludtam el, hanem végig Edet fürkésztem. Minden pici mozdulata lázba hozott. John meg is jegyezte, hogy megváltoztam.

- De kis csajos lett valaki. – nyaggatott. Egész után beszólogattunk egymásnak, nagyon jól elvoltunk. Ed csak mosolygott. Egyszercsak megszólalt a repülőgép hangosbemondója:

„Kedves utasaink a gép 10 percen belül megérkezik Írország légterébe. Kérjük utasainkat, hogy kapcsolják be öveiket és ellenőrizzék kézi poggyászaikat! Köszönjük.”

Micsoda? ÍRORSZÁG? Teljesen leesett az állam. Senki nem mondta, hogy Dublinba megyünk. Londonra készültem...