Chapter 32: Troublemaker

A szőke csaj felém fordult...

- Te meg mit állsz ott? Talán azt hiszed, hogy érdekled Edwadrdot és csak simán idejön hozzád? – úgy tettem, mintha nem hallanám. Igazán nem vagyok drámaképes állapotban. De ő nem adta fel. – Hé! Hozzád beszélek te ribanc! Mit képzelsz magadról? – mit is képzelek, hogy egy helyben állok...  A végén (hiába nem érdekelt) visszaszóltam.

- Azt hiszed ismersz? Képzeld, nem úgyhogy akár el is húzhatsz. – mondtam oda neki mosolyogva. De a csaj nem hagyta annyiban. Felém jött és ellökött. Na pont ez hiányzott. Már majdnem meg is ütött volna, de Edward sietett mellém.

- Elég legyen! – felsegített – Jól vagy? – kérdezte aggódva.

- Igen, persze. 

- Na nézd már! Edward ez a csaj azt hiszi fontos neked! - kezdte újra a csaj. Vajon minden svéd lány ilyen balhééhes? 

- Képzeld, hogy az. Fontosabb, mint ti összesen! – nagyon mérges lett. – Gyere menjünk. – megfogta a karom és elindultunk a hotelbe. A fanok csak álltak ledöbbenve. Senki nem jött utánunk.

Csöndben mentünk a hotelig, nem szóltunk semmit. Egymásra sem néztünk.

Míg a hotelbe értünk magamat szidtam. Jobban átgondolva mindent elrontok. Mindent. Kész csoda, hogy Edward nem utál még...

Felértünk a szobába, vagyis Edward beviharzott, én meg csöndben leültem egy székre. Nem mondtunk semmit, Ed bekapcsolta a gépét és nagyon gyorsan elkezdett gépelni valamit. Majd pár perc múlva felém fordította a gépet.

- Látod ezt? – egy jedsecret volt. Az állt benne, hogy a fiúk nem engedhetnék meg maguknak az ilyen ribancok (jelen esetben én) lányok közelségét és hogy csak kihasználom meg hasonló dolgok. Nagyon fájt, hogy ilyenek mondanak.

- Igen és bocsánatot szeretnék kérni… Tudom, mindent elrontok és ez így nem jó. Csak egyszerűen nem tudok normális lenni. – mondtam őszintén lehajtott fejjel.

- Nem a te hibád. – mondta kedvesen. – Csak óvatosabbnak kell lennünk. De mostmár úgyis mindegy. –elmosolyodtam és komolyra váltottam a hangnemet.

- De Edward. Azt tudnod kell, hogy bármikor azt akarod, hogy elmenjek, akkor én elmegyek. Igazán nem akarom tönkretenni a karriereteket.

- Nem teszed… De tudod mit? Az sem érdekel, ha elrontod. Mert, tudom, hogy nem régóta ismerjük egymást, de akkor is. Benned valami van, amit még sosem éreztem. – felállt és felém jött, mire én is felálltam. Gyengéden megfogta a derekam és közelhúzott magához. Az ajkaink összefortak és a nyaka köré fontam a kezem.  Pár perc múlva elengedtük egymást, de továbbra is egymás kezét szorítottuk. Leírhatatlan élmény volt. Pár perce sírhatnékom volt, most pedig beléptem a hetedik mennyországba. 

A szívem hevesen vert. És neki is. A kezemet a mellkasára tette.

- Ez miattad van. – mosolygott kacéran. Még utoljára megöleltük egymást majd átmentünk Johnékhoz, de nem találtuk őket.

- Biztos esznek. – mondtam és elindultunk az étkezőbe. Kézen fogva mentünk. Mikor leértünk szinte rögtön kiszúrtuk Rékát és Johnt. Épp nagyon nevettek valamin.

- Helló. – mondtuk Eddel.

- Hogyhogy csak most? – nézett ránk John. – Hm? – kérdezte a szemöldökét húzogatva.

- És veletek mi volt? Az engem jobban érdekelne. – kérdeztem én is a szemöldökömet húzogatva Johnra nézve.

- Te mióta vagy ilyen perverz? – nézett rám röhögve.

- Amióta megszületett. – mondta Réka. Mind nevetni kezdtünk. Pár perc múlva Leem is befutott.

- Fiúk, mi volt ez a nagy őrület odakinn? Láttátok miket írnak ki a rajongók? – rögtön ezzel kellett kezdenie…király. Lassan Eddel egymás felé fordultunk és segélykérően néztünk...