Chapter 31: Show me your pop rocket!

Nagyon édesek lehettünk... Hosszan szorítottuk egymást majd megszólaltam:

- Amúgy szerinted fognak valami „olyat” csinálni? – néztem rá és közben leültem az ágyra. Ő meg mellém.

- Hát… - nézett rám elmosolyodva. – Nem tudom. Johnnak eléggé tetszik Réka és ugye ő már 15, szóval…ki tudja. – mondta.

- Mert már tizenöt? – néztem rá. – Tudod attól, mert én 14 vagyok attól mi is csinálhatjuk. – közöltem. Lazán akartam és nem így mondani, de hát nincs mit tenni. Kimondtam. Pedig csak egy kósza gondolat volt. Csönd következett, majd ránéztem.

-Hmm…Igen? – mosolyodott el – Úgy gondolod? – kacsintott egyet és elment a cuccaihoz. Először a sajátját kezdte el kipakolni. Előkerült sok Jedward holmi…és a kedvencem. A Victory-s zakó.

- Úristen. – mondtam mikor megláttam.

- Mi az? – nevetett, de nem értette mi bajom van.

- Ez a Victory-s zakó…úristen, de imádom rajtatok. – mondtam mosolyogva. Igazi fangirl lehettem.

- Akarod, hogy ebben lépjünk fel holnap? – kérdezte mosolyogva.

- Igen. – vágtam rá és megöleltem. Valahogy túl nagy erővel rugaszkodtam el és letepertem szegényt. Egymáson feküdtünk a földön. Egyszerre csak John lépett be.

- Hé Ed, gyertek már. – kezdte el majd meglátott minket. Mi gyorsan elugrottunk egymástól és nevettünk. – Oké gyerekek, ezt most nem láttam. – mondta és kacsintott. Ed gyorsan felállt mellé.

- Akkor kaja? – nézett Johnra figyelem elterelésként.

- Igen, de szerintem lesz itt még más is. – mondta és kilépett az ajtón. Én meg csak nevettem.

- Ne vedd komolyan. – mondta röhögve.

- Persze. – mondtam és felálltam. – De ha kaja van akkor kéne valami viselhető ruhát szereznem.

- Ugyan már, jó vagy így. – mondta és közelebb húzott magához – Gyönyörű vagy! – tuti nagyon elvörösödtem, eddig mindig csak az ellenkezőjét hallottam.

- A végén még elájulok a bókjaidtól. – mondtam nevetve. – Akkor is átöltözöm! – vágtam rá fancsali képpel, ő meg csak nevetett és lefeküdt az ágyra. Én meg kerestem valami csini rucit. A választásom egy aranyos kisruhára esett. Raktam magamra egy kis sminket, parfümöt és készen voltam.

- Hűha. – mondta Ed mosolyogva. – Itt valaki nagyon kicsípte magát! – puszit adott és lassan átballagtunk a szomszédba, Rékáékhoz.

- Na szerinted mi van bent? – kérdeztem röhögve az ajtójuk előtt.

- Most megtudjuk. – mondta és egy határozott mozdulattal benyitott. – Meglepetés!

John és Réka éppen csókolóztak (vagy valami hasonló) mert mikor beléptünk gyorsan elugrottak egymás mellől, pont mint mi. De cukik.

- Hoppácska! – mondta nevetve Ed, mikor meglátta őket. – Lebuktatok!

- Nagyon vicces Eddy… - dünnyögött John. Én csak vigyorogtam és kivettem a kilincset Ed kezéből és becsuktam az ajtót.

- Na! Engem érdekelt volna… - kezdte kisfiúsan és bevetette a cuki kis mosolyát.

- Nem. Most pedig menjünk innen. – közöltem mosolyogva és a kezénél fogva húzni kezdtem az étterem felé, de ő megállt.

- Te figyelj… - nézett mélyen a szemembe – nekem nincs kedvem kajálni. – a nagy zöld szemeibe és a tekintetébe szinte beleremegett a térdem.

- Akkor?

- Menjünk sétálni. – vetette fel, úgyhogy visszamentünk a szobánkba és felvettünk valami melegebb ruhát.

- Nem félsz hogy felismernek? – vonakodtam.

- Őszintén, egy kicsit aggódok, de ha veled mehetek... – mosolyodott el.

Ígyhát lassan elindultunk. Kimentünk az utcára és –balszerencsénkre- 40 méter után fanok vettek körül minket. Minden csaj ilyeneket ordítozott:

„I LOVE YOU SO MUCH!” „SHOW ME YOUR POP ROCKET!” vagy pedig csak ’szimplán’ képet követeltek. Engem meg teljesen elsodortak. A végén már vagy 30 ember állt körülöttünk. Én csak szimplán álltam és vártam. Edet fürkésztem, már amikor épp nem álltak negyvenen előttem. Egyszerre egy szőke csaj fordult felém, a tekintetével ölni tudott volna...