- Igen. - bólintottam...
- Akkor jó. – mondta és elmosolyodott. Adott egy puszit. Nem
akartam ellenkezni, de tudtam, hogy meg kell győznöm, arról, hogy titoknak kell
maradnia a kapcsolatunknak. – Na meglessük Johnékat? – vetett végett a kínos csendnek.
- Meg ám. – mondtam nevetve és elindultunk a szomszéd szobába.
Edward a fülét az ajtóhoz szegezte.
- Nem hallok semmit. – mondta, mire kinyílt az ajtó. Ő meg majdnem
elesett.
- Helló édes testvérkém, csak nem hallgatózunk? – kezdte nevetve
John. A haja lapos volt, de mikor elmentünk Ed szerint még fel volt állítva.
Mondjuk Edwardé is lelapult...
- Ha mesélsz, nem hallgatózunk. – mondta vigyorogva Ed. John erre
csak a fejét fogta.
- Jó menjünk. – mondta még mindig nevetve. – Fanny, szerintem
te…izé bemehetsz. – mondta nehezen John, de próbált kedves (vagy valami
olyasmi) lenni. Bólintottam. Ednek adtam egy puszit és berontottam a bűnös
szobába. Réka az ágyon feküdt kibontott hajjal.
- Gondoljak rosszra? – ugrottam mellé. Mire ő csak nevetve a
fejére húzta a párnát.
- Gondolj amire akarsz. – mosolygott. A fantáziám beindult, de nem
akartam faggatni. Vártam pár percet amíg magától megered a nyelve. Úgysem bírja
ki. Igazam is lett.
- Szóval az volt... – kezdte pirulva – hogy semmi. – nevetett.
- Mi? – hogy érti, hogy semmi?!
- Csókolóztunk és ennyi. Miért mire gondoltál? – kérdezte tetetett
meglepettséggel.
- Na vajon mire? – néztem rá nagy szemekkel. Erre a fiúk toppantak
be a szobába.
- Nem hiszem el. – mondta Ed és leült mellénk. – Nem volt semmi és
pirulva meséltek. Ez egyszerűen… - kereste a szavakat- nem vall rád Jawn.
- Talán én is lehetek szerelmes. – mondta boldogan és Ree-re
nézett. – Na és veletek mi volt? – nézett kérdőn rám. Mire Edre néztem ő meg
Johnra. – Ennyire durva? – kérdezte röhögve.
- Ha a semmi olyan, ami neked durvának számít. – mondta kedvetlenül Edward és bement a
fürdőbe. Láttam, hogy valami nem oké vele. Utána akartam menni, de John akart
velem beszélni. Uh…
- Szóval. – kezdte. Kimentünk az erkélyre, mert négyszemközt
akartunk beszélni. – Tudod, hogy Edward nagyon szeret. Még soha nem láttam
ilyennek, mint most. Nagyon boldog és laza, ez egy hónapja teljesen másképp
volt. A lényeg, hogy köszönöm és… - elcsuklott a hangja. – Tudnod kell, hogy a
karrierünk per pillanat fontosabb, mint a csajozás…mint a szerelem. – közölte.
Nem nézett a szemembe.
- Ezzel mit akarsz mondani? – néztem rá, de ő kikerülte a
tekintetem.
- Hogy… vagy maradj és csináld jól…vagy menj. – nyögte ki végre.
Nem tudtam mit reagálni, könnyes lett a szemem.
- Én próbálok mindent jól csinálni, de mindig van valami dráma.
Bármit teszek. Bocsánat, én ilyen vagyok. Sajnálom. – mondtam rekedt hangon, el akartam fordulni, de John megölelt.
- Nem baj, minden rendben lesz, csak ügyelj magadra, oké? – súgta
halkan a fülembe. Megkönnyebbültem, azt hittem ordítani fog vagy valami
hasonló. Elengedtük egymást, megtöröltem a szemem és tanácsot akartam kérni
tőle olyan ügyben.
- És John, van egy kis baj, ha lehet így fogalmazni… - kezdtem és
közben a talajt bámultam. Elég kínos ezt a barátom ikertestvérétől megkérdezni, de a kínosság a specialitásom.
- Igen? – nézett rám komolyan. – Mi van? – kérdezte aggódva.
- Az, hogy – Edward lépett mellénk.
- Mizu? – nézett ránk. Mindketten mosollyal
válaszoltunk és visszamentünk a szobába. A nagy kérdésem elmaradt, de nem is
baj. Ez a sors akarata…vagymi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése