- És mióta vagyok altatásban? – kérdeztem kábán, gondolom az altató utó hatása.
- A műtét tegnap délután volt és most is délután van. Az egy nap.
– nevettünk. Nem tudtuk miért csak nevettünk és fogtuk egymás kezét. Gyönyörű
pillanat volt.
- Jó reggelt. – hallottunk John álmos hangját, Réka is ébredezett.
– Hogy vagy? – kérdezte kedvesen.
- Azt hiszem jól. – Edre pillantottam. – Igen, nagyon jól.
- Jaj babám vigyázhatnál magadra! – mondta Ree és gyengéden
megölelt. Minden rendbe jött, ez olyan jó. Egyszercsak Liam lépett be.
- Hogy vagy? – kérdezte. Liam, tőlem, ilyet kérdezett… Hm. Talán
az emberek és az idők változnak?
- Köszi, jól vagyok. – mosolyogtam, amire bólintott egy olyasfajta
„Akkor jó” arccal.
- Fiúk, Edward én tudom, hogy nehéz de mennünk kell. Holnap után
Svédországba megyünk, te is tudod jól. – Ed megrémült és rám nézett.
- És nem jöhetnének velünk? – kérdezte John.
- Fiúk, Fannyt tegnap műtötték. Össze van varrva a hasa és még a
legjobb esetben is egy hét a lábadozási idő. Sajnálom…
- Megerősödöm. – mondtam halkan. Minden tekintet rám szegeződött.
- Igen és mindent megoldunk! – lelkesedett be Ed is- Visszük a
csomagokat a gyógyszereket, mindent! Könyörgöm! – mint egy kisfiú az apjának.
Nagyon aranyos volt.
- Nem, nem igazán tudom. – az orvos lépett be a szobába és
mindenkit kiküldött.
- Hogy érzi magát? - kérdezte tőlem
- Minden rendben volt, jól vagyok.
- Rendben, kérem, üljön fel. – fú, oké. Egy próbát megér. Ha fáj, akkor
is muszáj. Nem akarok még akár csak egy percet is külön tölteni Edtől.
- Sszz. Aú –nyögtem, de nagy nehezen felültem.
- Rendben. A fájdalomra tudok adni egy gyógyszert, szóval holnapra
enyhülnie kell. A sebet nem érheti levegő egy hétig. Ha elfertőződik, na igen.
Akkor nagy a baj.
- És mondja… mikor hagyhatom el a kórházat leghamarabb saját
felelősségre?
- Holnapután. De ezt nem ajánlom, hacsak nem tud az óvatosnál is
óvatosabb lenni. – megkönnyebbültem, de közben féltem is.
- Rendben, köszönöm. – az orvos kiment és a fiúk visszajöttek. –
Mire jutottatok?
- Nem tartom jó ötletnek, hogy gyertek a svédekhez. Elég durvák,
plusz a te állapotod sem a legjobb, de mivel ők –mutatott a fiúkra-
ragaszkodnak hozzá… hát legyen. – nagyon megörültem és izgatott lettem. Azt a
pletykát, meg Danielt már rég elfelejtettem.
A mai és a holnapi nap elég egyhangúan telt. Egy ágyban feküdtem,
infúziót kaptam, mozdulni nem bírtam, pisilni meg pláne. A többiek naponta
bejöttek, együtt és külön is egyszer-egyszer. Mivel hazamenni nem tudtam /gőzöm
sincs repülni hogyan fogok/ így Ree pakolt be nekem. Mikor kérdeztem, hogy mit
pakolt be a válasza egyszerű volt. Mindent. Ezért szeretem én annyira a barátnőmet.
Nagyon izgatott voltam a holnap miatt. Svédország…Hm. Még soha nem
voltam ott, de biztos király hely. Egyszerre csak Edward toppant be az ajtón.
- Szia kicsim. – mondta és puszit nyomott a homlokomra. – Hogy
vagy?
- Jól, köszi. Mi áradtban vagy errefelé? – kérdeztem aranyosan és
közben a kezében lévő csomagot fürkésztem.
- Tudni szeretnéd? Igen? – újra puszit adott és át adta a
meglepetést. Elkezdtem kinyitni.
Csak nyitottam és nyitottam, jól be volt csomagolva. Egyszerre
csak egy logót pillantottam meg...
