Sírva rohantam el tőle. Összetört bennem minden. Megsemmisültem. Befutottam a legközelebbi mosdóba. Az ajtót becsaptam magam mögött és bezárkóztam az egyik wc fülkébe. Ráültem az ülőkére. A könnyeim szinte lángolva folytak végig az arcomon. Mintha vér folyt volna a szememből. A lábaimat felhúztam és körbeöleltem őket a kezeimmel. Így szoktam magam nyugtatni, de most ez sem segített. A könnyeimtől nem láttam semmit. Éreztem ahogy a szívem porcelánként tört darabokra. Nem hittem el, nem és nem. Ez lehetetlen. Hazudott nekem.
- Van itt valaki? -hallottam ahogy valaki az ajtó túloldaláról beszél. Valószínűleg hozzám. Nem foglalkoztam vele, csak leakartam rázni.
- Igen. - válaszoltam bunkón. Próbáltam erős és határozott lenni, de a hangom elcsuklott.
- Minden oké? - jött az újabb kérdés. Már itt sem maradhatnék egyedül?! Fortyogva leszálltam a wcről és próbáltam letörölni az elfolyt sminkem a kezemmel. Pár másodperc múlva kinyitottam a zárat és kiléptem az ajtón.
- Minden rendben? - nézett rám az idegen. Aki nem is volt annyira idegen.
- Te?! Ezek után van képed utánam jönni? - Sarah állt velem szembe.
- Én csak... - habogott.
- Figyu, légy szí, húzz el. - mondtam parancsolóan és a kézmosóhoz léptem. A víz forró volt, de nem érdekelt. Lassan felnéztem a tükörbe, láttam, hogy Sarah még mindig mögöttem áll. - Nem hallottad? - a víz már nagyon égette a kezem, de nem érdekelt. - Húzz innen el. - rivalltam rá, mire rám nézett majd kiment az ajtón. Tudtam, hogy nem szabadott volna így beszélnem vele, hisz csak segíteni akart. De ő cseszett el mindent. Az után ami történt idejön és megkérdezi hogy vagyok?! Most tört millió darabra a szívem, de kösz jól. Hogy van ehhez képe?! -fortyogtam magamban és végre elzártam a vizet. Az elfolyt sminkem leszedtem egy papírzsebkendővel és nyeltem egy nagyot. Utoljára belenéztem a tükörképem szemébe és kimentem a mosdóból. Rékát kerestem. Épp Johnnal jöttek kézen fogva. Hozzájuk siettem.
- Baj van? - pillantott rám Ree mikor a közelükbe értem. Némán bólintottam és a szemeim újra kezdtek megtelni könnyel.
- Segíthetek bármiben? - simította meg a vállam John szelíden. Lesodortam a kezét.
- Hagyj engem békén. - válaszoltam kissé dadogva. Megrökönyödés ült ki az arcára. - Csak menj el légy szí. Mi is így teszünk.
- Mi van? - nézett rám Réka. Már ő is össze volt zavarodva.
- Te mi a szart tennél, ha a hőn állított szerelmed épp láttad volna ahogy megcsal? Húzzunk már el! - nyögtem lehajtott fejjel. Újabb könnycseppek gurultak végig az arcomon.
- Mi? Edward? Megcsalt? - John értetlenkedő hangját hallottam. Nem akarta elhinni amit mondtam.
- Menjünk. - fogta meg a kezem Ree. Felkaptuk a cuccaink és lesiettünk az utcára ahol hívott egy taxit. Az utca televolt rajongókkal. Mindegyik tolongott és őrjöngött. Undorítóak.
Egyszer csak hatalmas sikítozást hallottunk magunk mögül. John futott utánunk, de egy biztonsági őr megállította. Láttam az arcán az aggódást. Integetett nekünk és mintha az olvastam le az szájáról, hogy sajnálom. Mindegy is. A taxi lassan megérkezett, mielőtt beszálltam volna, megtöröltem a szemeim és felnéztem arra a bizonyos épületre. Ahol összetörtem. Az egyik ablakból Edward nézett le rám. Elkaptam a tekintetem és beültem a kocsiba. Bevágtam magam mögött az ajtót.
- Minden rendben lesz. Haza megyünk. Mármint a fiúkhoz és összepakolok. Te leülsz és nem csinálsz hülyeséget, még ma Londonban leszünk. Nyugodj meg. - egy idő után nem figyeltem, hogy Ree mivel próbál vigasztalni. Csak bámultam ki az ablakon. Az eső zuhogni kezdett, pont mint a könnyeim. Lassan megérkeztünk. Örökkévalóságnak tűnt. A ház látványa is undorral töltött el. Réka bevitt és leültetett a kanapéra. Teát csinált nekem és elment összepakolni.
Ott ültem az ő kanapéjukon a kezemben egy gőzölgő teával. A ház sötét volt és az eső halkan kopogott az ablakok üvegein. Bárhova néztem mindenhol egy-egy kép volt a fiúkról.
Meguntam őket bámulni, így a teámmal együtt kisétáltam a ház eresze alá. A teám forró volt, de élveztem ahogy szinte szétmarja a torkom. Nagyokat nyeltem belőle, hogy forróbb legyen.
Amúgy is. Minden könnyebb lenne, ha halott lennénk. Edwardnak hancúrozhatna azzal akivel akar, Johnék együtt lehetnének, a szüleimnek úgyis mindegy. Senkinek sem hiányoznék...Amúgy is. Mit vártam két popsztártól? Én vagyok a hülye, hogy azt hittem kelhetek neki...
- Van itt valaki? -hallottam ahogy valaki az ajtó túloldaláról beszél. Valószínűleg hozzám. Nem foglalkoztam vele, csak leakartam rázni.
- Igen. - válaszoltam bunkón. Próbáltam erős és határozott lenni, de a hangom elcsuklott.
- Minden oké? - jött az újabb kérdés. Már itt sem maradhatnék egyedül?! Fortyogva leszálltam a wcről és próbáltam letörölni az elfolyt sminkem a kezemmel. Pár másodperc múlva kinyitottam a zárat és kiléptem az ajtón.
- Minden rendben? - nézett rám az idegen. Aki nem is volt annyira idegen.
- Te?! Ezek után van képed utánam jönni? - Sarah állt velem szembe.
- Én csak... - habogott.
- Figyu, légy szí, húzz el. - mondtam parancsolóan és a kézmosóhoz léptem. A víz forró volt, de nem érdekelt. Lassan felnéztem a tükörbe, láttam, hogy Sarah még mindig mögöttem áll. - Nem hallottad? - a víz már nagyon égette a kezem, de nem érdekelt. - Húzz innen el. - rivalltam rá, mire rám nézett majd kiment az ajtón. Tudtam, hogy nem szabadott volna így beszélnem vele, hisz csak segíteni akart. De ő cseszett el mindent. Az után ami történt idejön és megkérdezi hogy vagyok?! Most tört millió darabra a szívem, de kösz jól. Hogy van ehhez képe?! -fortyogtam magamban és végre elzártam a vizet. Az elfolyt sminkem leszedtem egy papírzsebkendővel és nyeltem egy nagyot. Utoljára belenéztem a tükörképem szemébe és kimentem a mosdóból. Rékát kerestem. Épp Johnnal jöttek kézen fogva. Hozzájuk siettem.
- Baj van? - pillantott rám Ree mikor a közelükbe értem. Némán bólintottam és a szemeim újra kezdtek megtelni könnyel.
- Segíthetek bármiben? - simította meg a vállam John szelíden. Lesodortam a kezét.
- Hagyj engem békén. - válaszoltam kissé dadogva. Megrökönyödés ült ki az arcára. - Csak menj el légy szí. Mi is így teszünk.
- Mi van? - nézett rám Réka. Már ő is össze volt zavarodva.
- Te mi a szart tennél, ha a hőn állított szerelmed épp láttad volna ahogy megcsal? Húzzunk már el! - nyögtem lehajtott fejjel. Újabb könnycseppek gurultak végig az arcomon.
- Mi? Edward? Megcsalt? - John értetlenkedő hangját hallottam. Nem akarta elhinni amit mondtam.
- Menjünk. - fogta meg a kezem Ree. Felkaptuk a cuccaink és lesiettünk az utcára ahol hívott egy taxit. Az utca televolt rajongókkal. Mindegyik tolongott és őrjöngött. Undorítóak.
Egyszer csak hatalmas sikítozást hallottunk magunk mögül. John futott utánunk, de egy biztonsági őr megállította. Láttam az arcán az aggódást. Integetett nekünk és mintha az olvastam le az szájáról, hogy sajnálom. Mindegy is. A taxi lassan megérkezett, mielőtt beszálltam volna, megtöröltem a szemeim és felnéztem arra a bizonyos épületre. Ahol összetörtem. Az egyik ablakból Edward nézett le rám. Elkaptam a tekintetem és beültem a kocsiba. Bevágtam magam mögött az ajtót.
- Minden rendben lesz. Haza megyünk. Mármint a fiúkhoz és összepakolok. Te leülsz és nem csinálsz hülyeséget, még ma Londonban leszünk. Nyugodj meg. - egy idő után nem figyeltem, hogy Ree mivel próbál vigasztalni. Csak bámultam ki az ablakon. Az eső zuhogni kezdett, pont mint a könnyeim. Lassan megérkeztünk. Örökkévalóságnak tűnt. A ház látványa is undorral töltött el. Réka bevitt és leültetett a kanapéra. Teát csinált nekem és elment összepakolni.
Ott ültem az ő kanapéjukon a kezemben egy gőzölgő teával. A ház sötét volt és az eső halkan kopogott az ablakok üvegein. Bárhova néztem mindenhol egy-egy kép volt a fiúkról.
Meguntam őket bámulni, így a teámmal együtt kisétáltam a ház eresze alá. A teám forró volt, de élveztem ahogy szinte szétmarja a torkom. Nagyokat nyeltem belőle, hogy forróbb legyen.
Amúgy is. Minden könnyebb lenne, ha halott lennénk. Edwardnak hancúrozhatna azzal akivel akar, Johnék együtt lehetnének, a szüleimnek úgyis mindegy. Senkinek sem hiányoznék...Amúgy is. Mit vártam két popsztártól? Én vagyok a hülye, hogy azt hittem kelhetek neki...
