A táncosokkal már órák óta gyakoroltunk, eléggé kivoltam. Nem értem Johnnak honnan van erre energiája. Ő csak pattog és beszél én meg mindenhol izzadtam, de azért élveztem -hisz ez az életem. Viszont egy valaki nagyon hiányzott...
Lassan a próba végéhez közeledtünk mikor végre betoppant ő. Kipirosodott arccal és kócos hajjal lépett be.
- Bocs, hogy késtem. - állított be vigyorogva Sarah. Ránéztem és elmosolyodtam.
- Mi most tartunk egy ebéd szünetet szóval elég rosszul időzítettél. - válaszolt neki John félvállról. Ő sosem értette, hogy miért vagyunk Sarahval ilyen jóban. - Jössz kajálni? - fordult felém.
- Nem. - makogtam. Furán nézett rám, mert már egy napja alig ettem, de nem érdekelt. A szemem közte és Sarah között ingott. - Még befejezem a videót és majd megyek. - vágtam ki magam a szituból. Bólintott és a többi táncossal együtt kimentek az ajtón. Mióta vártam erre.
Közelebb léptem Sarahoz és újra elmosolyodtam.
- Szia. - mondtam és megfogtam a kezét. Kicsit elpirult. Imádom, mikor elpirul. Olyan aranyos olyankor. Egy lépést tett felém és a jobb fülemhez hajolt.
- Szia. - suttogta és magamhoz szorítottam. Olyan régóta vágytam erre. Mélyen beszívtam az illatát majd pár másodperc után elengedtem egymást és megcsókoltam. Ő ezt erősen viszonyozta. Nagyon vadul csókolt.
- Tartsunk ebéd szünetet? - nézett rám huncutan. Bólintottam. Bizsergést kezdtem érezni odalent. Nem, megállt kell parancsoljak. Ő újra közelebb lépett hozzám és a kezem a melleire tette, nagyot nyeltem.
- Senki sem tud rólunk? - nézett a szemembe mikor a kezem a melléről a csípőjére helyeztem.
- Senki. - válaszoltam. A hangom kicsit megremegett. Ha ezt Fanny megtudná...a szívem ketté hasadna. Nem értem, hogyan tehetem ezt vele. Pont vele. A torkom összeszorult.
- Baj van? - nézett rám összevont szemöldökkel.
- Nem, nincs semmi... - habogtam és elengedtem.
- Nem fogja megtudni. - Sarah mindent tudott rólam. Tudta, hogy Fannyra gondolok. Kicsit megkönnyebbültem és a lelkiismeret furdalásom is elszállt.
- Rendben - mondtam és elmosolyodtam, mire ő is. - de ne itt. - mondtam és gyorsan az ajtóhoz mentem. Kinéztem a folyosóra majd átmentem a szembe lévő szobába, a backstage-be. Végigmértem a terepet. Senki nem volt sem a folyosón sem itt. Sarah a szembe lévő ajtóban állt. Átnyújtottam a kezem és átvezettem magamhoz. Gondosan becsuktam az ajtót, ide úgysem jön be senki csak John. Ő pedig még vagy egy óráig enni fog.
Sarah felült egy asztalra és szétnyitotta a lábát. Egyre jobban bizseregtem. Hozzáléptem. A kezeit a vállamra helyezte, majd közelebb húzott magához. Nem tudom mennyi az asztal teherbírása, de remélem nem szakad le alattunk.
Rádőltem és vadul szájon csókoltam amit boldogan viszonzott. Az egyik kezét elkezdte lejjebb csúsztatni a vállamtól, a mellkasomig majd egészen odáig...A csőfarmerom megakadályozta, hogy akadálymentesen hozzáférhessen a szerszámomhoz. Kacéran vigyorogtam rá. Elkezdtem lehúzni a pólóját, míg ő a lábát a csípőmre helyezte. Szorosan húzott magához. Egyre erősebb bizsergés öntött el.
- Eddy, nézd mit hoz - kisebb szívrohamot kaptam, leugrottam Sarahról és megfordultam. Tudtam, hogy nem szabadott volna. Fanny állt mögöttem, az ajtóban. A szemei nagyra nyíltak, a kezében lévő ételt elejtette. Mindez pár másodperc alatt. Odaakartam menni hozzá, de ő ellépett.
- Ez nem az aminek látszik... - kezdtem és megakartam simítani a vállát. Egy könnycsepp gördült ki a szeméből. Lassan végiggurult az arcán majd földeltért.
- Hagyj engem békén. - mondta egyenesen és ellökte a kezem a vállától. Nem tudtam felfogni mi történik.
- Fanny... - szólintgattam. Ő csak állt könnyes szemekkel, a lábai reszkettek. Megakartam ölelni, de mikor elé értem ellökött magától.
- Soha többé ne merj hozzámérni. Soha. - mondta és a szemembe nézett. Az agyam és a szívem közel feladták a szolgálatot. Megmerevedve álltam előtte. Nem tudtam mit tegyek, csak azt tudtam, hogy elcsesztem. - Soha többé a büdös életben nem akarlak látni. Menj bazd meg a kurvád és hagyj engem. Végeztünk. - mondta határozottan és próbálta visszafolyatni a kibuggyanó könnyeit. Hátat fordított nekem és elrohant. A szívem milliárd apró darabra tört. Csak álltam a folyosó közepén megsemmisülve. Ez az egész, mintha egy rossz rémálom lenne. Sarah mögém lépett és a kezét gyengéden a vállamra helyezte.
- Úgyis megtudta volna... - kezdte. Nem néztem rá csak bámultam a földet meredten és lesöpörtem a vállamról a kezét...
Lassan a próba végéhez közeledtünk mikor végre betoppant ő. Kipirosodott arccal és kócos hajjal lépett be.
- Bocs, hogy késtem. - állított be vigyorogva Sarah. Ránéztem és elmosolyodtam.
- Mi most tartunk egy ebéd szünetet szóval elég rosszul időzítettél. - válaszolt neki John félvállról. Ő sosem értette, hogy miért vagyunk Sarahval ilyen jóban. - Jössz kajálni? - fordult felém.
- Nem. - makogtam. Furán nézett rám, mert már egy napja alig ettem, de nem érdekelt. A szemem közte és Sarah között ingott. - Még befejezem a videót és majd megyek. - vágtam ki magam a szituból. Bólintott és a többi táncossal együtt kimentek az ajtón. Mióta vártam erre.
Közelebb léptem Sarahoz és újra elmosolyodtam.
- Szia. - mondtam és megfogtam a kezét. Kicsit elpirult. Imádom, mikor elpirul. Olyan aranyos olyankor. Egy lépést tett felém és a jobb fülemhez hajolt.
- Szia. - suttogta és magamhoz szorítottam. Olyan régóta vágytam erre. Mélyen beszívtam az illatát majd pár másodperc után elengedtem egymást és megcsókoltam. Ő ezt erősen viszonyozta. Nagyon vadul csókolt.
- Tartsunk ebéd szünetet? - nézett rám huncutan. Bólintottam. Bizsergést kezdtem érezni odalent. Nem, megállt kell parancsoljak. Ő újra közelebb lépett hozzám és a kezem a melleire tette, nagyot nyeltem.
- Senki sem tud rólunk? - nézett a szemembe mikor a kezem a melléről a csípőjére helyeztem.
- Senki. - válaszoltam. A hangom kicsit megremegett. Ha ezt Fanny megtudná...a szívem ketté hasadna. Nem értem, hogyan tehetem ezt vele. Pont vele. A torkom összeszorult.
- Baj van? - nézett rám összevont szemöldökkel.
- Nem, nincs semmi... - habogtam és elengedtem.
- Nem fogja megtudni. - Sarah mindent tudott rólam. Tudta, hogy Fannyra gondolok. Kicsit megkönnyebbültem és a lelkiismeret furdalásom is elszállt.
- Rendben - mondtam és elmosolyodtam, mire ő is. - de ne itt. - mondtam és gyorsan az ajtóhoz mentem. Kinéztem a folyosóra majd átmentem a szembe lévő szobába, a backstage-be. Végigmértem a terepet. Senki nem volt sem a folyosón sem itt. Sarah a szembe lévő ajtóban állt. Átnyújtottam a kezem és átvezettem magamhoz. Gondosan becsuktam az ajtót, ide úgysem jön be senki csak John. Ő pedig még vagy egy óráig enni fog.
Sarah felült egy asztalra és szétnyitotta a lábát. Egyre jobban bizseregtem. Hozzáléptem. A kezeit a vállamra helyezte, majd közelebb húzott magához. Nem tudom mennyi az asztal teherbírása, de remélem nem szakad le alattunk.
Rádőltem és vadul szájon csókoltam amit boldogan viszonzott. Az egyik kezét elkezdte lejjebb csúsztatni a vállamtól, a mellkasomig majd egészen odáig...A csőfarmerom megakadályozta, hogy akadálymentesen hozzáférhessen a szerszámomhoz. Kacéran vigyorogtam rá. Elkezdtem lehúzni a pólóját, míg ő a lábát a csípőmre helyezte. Szorosan húzott magához. Egyre erősebb bizsergés öntött el.
- Eddy, nézd mit hoz - kisebb szívrohamot kaptam, leugrottam Sarahról és megfordultam. Tudtam, hogy nem szabadott volna. Fanny állt mögöttem, az ajtóban. A szemei nagyra nyíltak, a kezében lévő ételt elejtette. Mindez pár másodperc alatt. Odaakartam menni hozzá, de ő ellépett.
- Ez nem az aminek látszik... - kezdtem és megakartam simítani a vállát. Egy könnycsepp gördült ki a szeméből. Lassan végiggurult az arcán majd földeltért.
- Hagyj engem békén. - mondta egyenesen és ellökte a kezem a vállától. Nem tudtam felfogni mi történik.
- Fanny... - szólintgattam. Ő csak állt könnyes szemekkel, a lábai reszkettek. Megakartam ölelni, de mikor elé értem ellökött magától.
- Soha többé ne merj hozzámérni. Soha. - mondta és a szemembe nézett. Az agyam és a szívem közel feladták a szolgálatot. Megmerevedve álltam előtte. Nem tudtam mit tegyek, csak azt tudtam, hogy elcsesztem. - Soha többé a büdös életben nem akarlak látni. Menj bazd meg a kurvád és hagyj engem. Végeztünk. - mondta határozottan és próbálta visszafolyatni a kibuggyanó könnyeit. Hátat fordított nekem és elrohant. A szívem milliárd apró darabra tört. Csak álltam a folyosó közepén megsemmisülve. Ez az egész, mintha egy rossz rémálom lenne. Sarah mögém lépett és a kezét gyengéden a vállamra helyezte.
- Úgyis megtudta volna... - kezdte. Nem néztem rá csak bámultam a földet meredten és lesöpörtem a vállamról a kezét...
