Senki nem mondta,
hogy Dublinba megyünk. Londonra készültem...
- Edward… - kezdtem - Edward… - felém fordult – Írországba
megyünk? – néztem rá furcsán.
- Nem is tudtad? – hökkent meg.
- Tudtam, azért kérdezem…persze, hogy nem tudtam! – válaszoltam durcásan.
- Réka nem szólt? – vágott közbe John.
- Nem, nem szólt… - mondtam és bekötöttem magam.A fiúk is így
tettek. John bekötötte Rékát, akit számon akartam kérni, de elaludt. A
legjobbkor. – Van még valami, amiről tudnom kéne? –kérdeztem bunkón.
- Hát…- kezdte Edward.
- Igen? – kerekedtek el a szemeim. Nem hittem, hogy van még
valami.
- A szüleinkkel találkozol… - mondta. MI VAN? A szüleikkel? De
hát… istenem, hogy nem tudtak szólni! -
Miért baj? – nézett rám.
- Nem… Nem tudom. Mit fognak hozzám… hozzánk szólni? – kérdeztem kétségbeesetten
- Kedvelni fognak és megértik. – válaszolta határozottan, kicsit
megnyugodtam. A repülő meg elkezdett lassan leszállni a leszállópályára. Te jó
ég. Pár perc és megismerem a családját… Vajon kedvelni fognak?
Leszálltunk a gépről. Amint kiléptünk a reptérre vezető folyosóra
elfogott a hányinger, úgy éreztem tuti kidobom a taccsot. A reptéren hideg volt
én pedig egy szál ujjatlanban voltam.
- Kell a kabátom? – nyújtotta felém a kabátját Ed.
- Nem! – vágtam rá. Nem szeretem, ha gyengének tűnök, úgyhogy
inkább elviseltem a hideget. Meg amúgy akartam még egy kicsit duzzogni. Edward
megfogta a kezem és úgy mutatta az utat. John és Réka előttünk mentek.
Körülbelül 100 méter múlva megpillantottam egy negyven én körüli szőke
mosolygós nőt és egy kicsit idősebb szürkés hajú férfit. Kicsivel mellettük
állt Kevin, a fiúk bátyja, őt már képekről ismertem.
Liamtól elbúcsúztunk, majd először John adott a szüleinek puszit és bemutatta Rékát, Ed pedig köszönt a bátyjának majd jött az, hogy engem
bemutatnak.
- Fanny, ő az anyukánk Susanna. – puszit adott az arcomra. Liliom
illata volt. – Ő pedig az apukánk John. – neki is puszit adtam, jóval magasabb
volt nálam. Úgy 190 centi körül lehetett. Ezek után Kevin jött.
- Helló, Kevin vagyok. A bátyjuk.
- Helló, Fanny vagyok. Edward barátnője. – mondtam nevetve és neki
is puszit adtam. Egész jól indultak a dolgok. A rajongók itt teljesen
másmilyenek voltak. Kedvesek voltak és fel sem tűnt nekik se én, se Réka. Egy
csaj volt, aki kicsit furcsa volt. Barna, hosszú haja volt és úgy adott puszit
Edwardnak mintha ismernék egymást. Kicsit ismerős volt…
Bár a paranoiámból ítélve tuti, hogy csak
képzelődöm.
Az aláírás osztás után
elmentünk egy kocsihoz, ami fehér volt. Az eső perceken belül nagyon el kezdett
esni. Sussan szinte végig kérdezgetett minket. Honnan származunk, mit tanulunk
meg ilyeneket. Biztosan nagyon szereti a fiúkat, ha ennyire biztos akar lenni a
barátnőikben. 20 percet mentünk kocsival majd lassítottunk és beálltunk egy
garázsba. A garázsból egy takaros kis kerten át vezetett az út a fiúk házába.
Miközben mentünk hat kutya ugrott és nyalogatott szét. Nagyon aranyosak voltak.
Kevin próbálta őket elterelni, de nem nagyon ment. Majd lassan beértünk a házba.
John, a fiúk apja előreengedett minket. Rékával egyszerre értünk be egy
hatalmas nappaliba. A szoba falak törtfehérek voltak és nagyon családiasan volt
berendezve minden. A levegőben itt is liliom illat volt. Egyszercsak valaki
megfogta a derekam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése