- Úgy imádom a sushit, mint téged. – nevettem, amikor
kihozták a rendelésünket.
- Na, mégegy közös pont. – nevettünk. Az emberek egyre
furábban néztek amikor szerencsétlenkedtünk a pálcikákkal és egymást próbáltuk
etetni. Megettük (valahogy) a sushit, majd kiértünk az utcára ahol egy csaj
jött oda hozzánk.
- Te nem Edward Grimes vagy a Jedwardból? – na de jó,
márcsak ez hiányzott!
- Én vagyok, légy szi ne ordítsd. Szeretnél egy aláírást
vagy ölelést? – kérdezte kedvesen.
- Aha. – odahívta pár barátnőjét, Edward állt
rendelkezésükre, puszik, képek, aláírás. Fél óráig álltunk ott, majd sikerült
elszabadulnunk. Visszamentünk volna a kórházba, ha nem szól előre John, hogy ő
ment el látogatóba. Akkor nem zavarunk. – gondoltuk egyszerre. Sétálgatni
kezdtünk kézen fogva. Nagyon furán néztek az emberek, mivel még mindig úgy
néztem ki, mint egy fiú.
- Téged nem zavar, hogy melegnek néznek? – kérdeztem nevetve.
- Ha veled lehetek, akkor nem. – mosolygott.
- Nem megyünk fel hozzánk, hogy összepakoljak az
ottalváshoz? – kérdeztem kedvesen.
- És, hogy átöltözhess? – nevette el magát. – De, persze.-
lassacskán felballagtunk, de előtte még ettünk egy fagyit (vacsora gyanánt).
Késő délután volt mire, mint mondtam lassan felértünk. Felmentünk a lépcsőházban.
- Hahó, van itt valaki? – kérdeztem, miközben nyitottam az
ajtót… de miért is lenne, Ree kórházban az apja meg dolgozik. – Úgy tűnik
nincs. – nevettem el magam.
- Akkor te ülj le ide, én meg összepakolok. – vezettem kézen
fogva a Reevel közös franciaágyunkhoz. Ő leült és én megálltam előtte, majd
mellé ültem. Egyszer csak megfogta az arcom és az övéjéhez húzta és megcsókolt.
Nagyon jó érzés volt. Majd magához húzott... Nem
ellenkeztem, de tudtam, hogy nem szabad megtörténni. Nem itt és nem most!
Levette a pólóját, majd megölelt... nem sokkal később rajtam sem volt póló... ha nem történik valami, akkor meg történt volna az. Ugyanis miközben mi
elvoltunk egyszercsak lépteket hallottunk, majd kulcscsörgést és gyorsan
leszálltunk egymásról. Felkaptuk a pólónkat, majd pár másodperc múlva:
- Hahó, van itt valaki? – Bob ért haza. Gyorsan
megigazítottam a séróm és kinyitottam az ajtót.
- Csak mi. – nevettem.
- Oh, remélem nem zavartam meg semmit. – mondta miközben rám
nézett egy kissé összezavartan.
- Ugyan mit? – próbáltam nevetni, de nem nagyon ment.
Egyszerre csak Ed lépett mögém.
- Mi csak összepakoltunk, mert… hát, ha nem baj szükségem
lenne most egy barátra. – mondta és közben megfogta a kezem.
- Mármint éjszakára? – értetlenkedett Ree apja, igen ő volt
az én másod apukám (amíg az igazi távol volt).
- I…Igen. – mondta bátortalanul Ed.
- Oké, jól van. Mehetsz, de – jajj istenem de jó!- épségben haza
kell érned, holnap be kell menned a kórházba és holnap kezdődött volna elvben a
suli, de ez most elmarad Ree miatt, na mindegy ez nem ide tartozik! – kicsit
mérges volt, majd megnyugodott. – Fanni, légy szíves elmennél összepakolni,
addig én beszélnék Eddel. Ha nem gond? – nézett ránk.
- Nem dehogy. – mondtuk egyszerre egy kissé ijedten.
Elmentem hát bepakolni. Fogkefe, fogkrém… Vajon miről beszélnek? Te jó ég…
Póló, bugyi… Annyira idegesítő! Miért nem maradhatok...Oké beraktam még pár dolgot, átöltöztem és
kiléptem a bőrönddel a szobából...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése