Chapter 16: I'm like a boy

- Hát nagyon, hogy is mondjam… csini vagy! – kezdett el hülyülni Ed, mert tökéletesen fiúnak néztem ki.

- Fogd be! – nevettem és elindultunk. Rögtön a kórház felé vettük az irányt. Felmentünk Reehez.

- Szia! – mondtam és megsimogattam a haját, amire ébredezett és nagyon furán nézett.

- Sziasztok… - egyre furábban nézett, amire Ed nevetni kezdett. – Ööö…bocs, de ismerjük egymást? – nézett rám.

- Igen, 8 éve vagyunk legjobb barátnők. – és kiöltöttem a nyelvem, amire Ed már majdnem megszakadt a röhögéstől.

- Téényleg. – codálkozott- És mi ez a…ez az izé rajtad?

- Ez Ed egyik ruhája, de ez egy hosszú sztori.

- Hogy vagy? – kérdezte Edward Reet, még mindig egy kicsit nevetve.

- Nagyon jól, bár fáj a fejem.

- És mondtak valamit, hogy mikorra épülsz fel?

- Ja, a kezem egy hét és a többi is még egy hét. Szóval két hét.  – igen Reet is az eszéért szeretjük. Ebben a perceb az apja lépett be az ajtón.

- Jaj istenem, kicsikém jól vagy? – gyorsan az ágyához futott.

- Igen apa, minden oké.

- Jaj olyan sápadt vagy, de örülök, hogy jól vagy. – kezdett megnyugodni, mert nagyon kilehetett már. – Jaj, de udvariatlan vagyok! – fordult felénk- Szia Fanni! – puszit adott- És szia Fanni barátja, Bob vagyok. Ree apja. – nyújtott kezet.

- Örülök, Edward Grimes.

- Mi kimegyünk egy kicsit. – mondtam és megfogtam Ed kezét és az ajtó felé húztam. Kimentünk a folyosóra és beszélgettünk, majd megcsörrent a telefonja. John hívta.

- Heló! Igen jól van. Mi is megvagyunk. Igen, jól telt az estént. (nevetett) Szerintem nem fogja kinyírna, ha idehozod. (gondolom Kittyre célzott, de nagyon ráztam a fejem) Najó, lehet, hogy kinyírja. Inkább ne kísérletezzünk! (nevetett) Ok, csá! Ma is? De mit fogok…jó jó, oké, értem! Szia! – mondta, majd letette.

- Hát ma is egyedül alszom. – közölte.

- Hogy hogy? Mi van velük? – kérdeztem.

- Elmennek ma is egy ilyen hotelbe, holnap meg indulás. Ja megvannak, de mondtam, hogy Kittyt ne hozza be.

- Hát jobb is, mert akkor… Ja nekem is holnaptól suli…aszem. – nevettem.

- Aludhatsz nálam? – kérdezte mosolyogva. Hűha, meglepett ez a kérdés.

- Aszem. – nevettem- Miért félsz egyedül?

- Ja tudod ez a nagyfiúk hobbija, félni a sötétben. – és megbökött, majd leültünk egy padra. Tovább beszélgettünk, hülyültünk és egy óra múlva kijött Ree apja, akivel váltottam pár szót, majd bementünk Reehez, de aludt szóval inkább elmentünk sétálni. Egy parkhoz értünk, gyönyörű volt. Zöldellő fák és bokrok mindenhol, madarak csicseregtek, minket meg melegnek néztek. És ez még rímelt is.

Leültünk egy padra.

- És hiányzik anyukád? - kérdeztem

- Igen, tudom furán hangzik, de mi anyuci pici fiai vagyunk. – mosolygott.

- És anyukád mit fog hozzám szólni?

- Hát. – nevetett, amire viccből bedurciztam- Nem, szerintem kedvelni fog. Bár nem fogja megérteni, hogy hogyan szereztem egy ilyen értelmes csajt. – magáhozölelt. – Csak az lesz vicces, amikor megtudja hány éves vagy. – nyújtotta ki a nyelvét.

- Hahaha, de vicces vagy ma. – mondtam gúnyosan és nevettem – Miért azzal nincs baj amíg…tudod… - célozgattam elég erősen arra.

- Amíg le nem fekszünk? – kérdezte egyenesen.

- Igen, addig. – mondtam és belenéztem a nagy zöld szemeibe.

- Vagy amíg nem tudják meg. – sütötte el egy poénnal a beszélgetést, amire megint csak nevettünk. Kettőig beszélgettünk, majd elmentünk egy sushi bárba és kajáltunk. Már nagyon éhes voltam.