Chapter 23: Wait...WHAT?!

- ISTENEM! – rohant utánam- Minden oké?! – térdelt le hozzám.

- Igen.- suttogtam, felálltam és megmostam a szám.

- Ne hazudj! Mi történt?! Lehet, hogy komoly bajod van… - kezdte, hirtelen elkerekedett a szeme. – TE JÓ ÉG! TERHES VAGY!

- MI VAN? – emeltem fel a hangom – Ember, szűz vagyok! – vágtam rá és kimentem a konyhába. Nagyon fájt ez a gyanúsítgatás... Még hogy én? Terhes? 14 vagyok...

 Most jutott eszembe a telóm. Le kell mennem érte. – Lemegyek egy kicsit levegőzni oké? 5 perc és jövök. – ordítottam Reenek. Felkaptam a kulcscsomóm és lerohantam a lépcsőn. Gyorsan megkerestem a postaládánkat és kinyitottam. Az mp3 és egy levelet pillantottam meg. A mp3-on kisebb karcolások voltak, de komolyabb baja nem volt. Kinyitottam a levelet.

„Helló a mp3-ad ide tettem, remélem, megtalálod. A telefonod nagyon rosszul ért földet, meg kell javítani, mert eltörött a képernyője és gombok szakadtak le róla… Bekapcsoltam és valami Edward kétszázszor hívott, mindegy. A lényeg az, hogy elvittem egy közeli javítóhoz, ha minden igaz akkor másfél nap alatt kész lesz.

Daniel”

Ó hogy a jó büdös… ilyen nincs! Mérgesen visszaballagtam a lakásunkba. Réka telefonált. Leültem a konyhába és egyszer csak mellém lépett:

- Beszélni akarnak veled. – mondta és átnyújtotta a telefonját.

- Igen? – szóltam bele- Miért nem veszed fel a telefonod? Ed totál kivan…– kezdte John mérgesen- Neked is szia –vettem egy nagy levegőt- ez egy hosszú történet! – mondtam flegmán. – Van időm – Oké, leejtettem a telóm, rendben? Egy barátom elvitte megjavíttatni. Holnapra működő képes lesz.  -  Oké. – válaszolta flegmán. – Mikor jöttök? – kérdeztem közömbösen- Holnap. Szia. – Heló.

Egy újabb király beszélgetésen vagyok túl. Még valami? Az ég nem akar leszakadni?

- Fanni, olyan fura vagy… Nincs valami baj? –lépett mellém Réka.

- Nincs. – vágtam rá.

- Ismerlek. 8 éve vagyunk legjobb barátnők. Nekem mindent elmondhatsz, mi történt? – közelebb lépett és átölelt, könnybe lábadtak a szemeim… És mesélni kezdtem. Nem bírtam tovább magamban tartani ezt az egészet…túl nagy a nyomás.

Órákig beszélgettünk, pontosan fél hatig. Megkönnyebbültem, de féltem.

- Remélem megérted, hogy ez a mi titkunk. Csak a miénk.

- Ok, de nem értem miért…

- Megígérted! – rivalltam rá

- Persze, oké. – megöleltük egymást, haraptunk valamit és leültünk a tévé elé. A szívem egy része megkönnyebbült...a másik összetört.

„Üdvözlöm kedves nézőinket! Önök az OMG, IT’S HOT! híreit látják.” – remek, gondoltam magamban, pletyka csatornánál nincs jobb adás… Hát nem volt, úgyhogy csak ment a sok üres és megalapozatlan pletyka, történet, gyanusítgatás és csúfolódás. Mindig is utáltam ezeket az adókat. Ez egész pletyka dolog... undorító.

Már nagyon elbambultam és majdnem elaludtam, nem kötött le a pletyka-adás. Arra riadtam fel, hogy

„John és Edward Grimes. Az X faktor béna hangú örök szűzei, az idegesítően hiperaktívak és azok akik soha nem nőnek fel újabb port kavartak. Azt mondják csajokról hallani sem akarnak… Vagy mégis? Egy munkatársunk kapott lencsevégre egy igen pikáns jelenetet a ’Jedwarddal’ és két szép bombázóval…”

- MIVAN?! – ugrottam fel a kanapéról. Nem hittem annak amit hallok, de annak még kevésbé amit láttam.