Chapter 44: I'm out!

Edwarddal végleg elengedtük egymást és hosszan belenéztem a szemeibe. Hatalmas zöld szemei voltak.

- Akkor gyakorlunk? – jött be újra a szobába John. Ed bólintott így felmentek az emeletre gyakorolni. Én pedig Rékával kezdtem beszélgetni.

- Szóval, - ültem mellé a kanapéra – mizujs?

- Velem minden oké. – mondta mosolyogva.

- És veletek minden oké? – mikor feltettem a kérdést már felvillanyozódott.

- Képzeld! – kezdte izgatottan mire elmosolyodtam. Olyan aranyos mikor izgul. – Johnnal… tudod… tegnap elmentünk kutyát sétáltatni – bólintottam – és olyan romantikus volt. És igazából nem is vittünk kutyákat! Hanem képzeld csak ketten mentünk és megfogta a kezem és és úristen! – teljesen feldobódott. Még nem nagyon láttam ilyennek. – Aztán elkezdett csepegni az eső így hazafelé futottunk, de eltanyáltunk és pont rá estem. Egymáson voltunk és megcsókolt és azt mondta, hogy szeret aztán felsegített és a hátára vett és nem érdekelt minket, hogy esik mert olyan csodálatos volt és képzeld éjjel úgy aludtunk, hogy átkarolta a csípőm én meg a nyakát és és!

- Nyugi, vegyél levegőt! – mondtam neki nevetve mire kiöltötte rám a nyelvét. Az előbbi monológját körülbelül 10 másodpercben hadarta el. Igen, ő a legjobb barátnőm és egyben a világ leggyorsabban beszélő nője.

Hogy őszinte legyek, mostanában egy kicsit eltávolodtunk -vagyis keveset beszéltünk négyszemközt, de nagyon örülök, hogy most elmondja a Johnos élményeit. Minden olyan tökéletes, mint régen. 

Ree folytatta az élménybeszámolóját és sokszor kihangsúlyozta, hogy milyen csodálatos, hogy John tud levegőt venni és pislogni. Teljesen belehabarodott, aminek nagyon örültem. Most, hogy szerelmes olyan, mint egy hatéves kislány. Csak pattog és pattog és mesél, és még többet pattog. Így telt el a délelőttünk és a délutánunk egy része. A fiúkat már órák óta nem láttuk.

- Ha befejezted csinálunk kaját? – kérdeztem röhögve, célozgatva arra, hogy négy órája megállás nélkül beszél. Bólintott így nekiálltunk valamilyen ebédet összedobni. Mézes-mustáros csirkében egyeztünk meg, megkerestük a hozzávalókat és nekiálltunk. Ő felvagdalta a csirkemelleket én pedig a többit. Remélem Sussan nem haragszik meg, hogy elhasználtunk pár dolgot a konyhájából. Mire készen lettünk megjöttek a fiúk is. Vigyorogtak, majd bemutatták az új koreográfiájukat a holnapi koncertre. Megebédeltünk, beszélgettünk és úgy töltöttük a nap hátralévő részét mint bárki más..

~

A másnap kicsit zűrösen kezdődött. A koncertre már tizenegykor ott kellett lennünk, pedig csak háromkor kezdődött. A fiúkkal bementünk a backstage-be ahol elpróbálták még egyszer a koreográfiát, majd pár perc múlva –mikor már a táncosok is megérkeztek- velük is újra eltáncolták. Minden táncos ott volt csak az a barna hajú lány nem. Úgy emlékszem Sarahnak hívták. Érdekes, hogy pont ő nincs itt…de mindegy.

A táncosaik amúgy jófejek voltak. Összesen öten (Sarahval hatan) voltak. Volt egy szőke hajú lány akit a pletykaadóból már ismertem, de nagyon kedves volt. Ő volt Amber. Volt még egy lány, neki vörös göndör haja volt és Libby volt a neve. Volt még három fiú. Mindegyik kisportolt és helyes volt. Meg persze viccesek. A legmagasabbat Robertnek, a középsőt Richardnak és a legkisebb pedig Aaron volt. Ennyit róluk, elég gyorsan összehaverkodtunk. 

A koncert kezdetéig magára hagytuk a fiúkat és a táncosokat és Rékával kidumáltunk mindent. Nagyon jól éreztem magam. Úgy fél egy körül haraptunk valamit, de John is csatlakozott hozzánk. Ed elvben valami videót vágott vagy ilyesmi- azért nem jött. Gondoltam meglepem valamivel. Valami élelemmel, biztos éhes. El is indultam magára hagyva a turbékoló párt az étkezőben és egyenesen a backstage-be vettem az irányt. A kezemben egy becsomagolt hamburger volt. A nyakamban pedig a fekete-lila belépőm. Pár perc után a folyosók hálójából kitalálva megtaláltam a backstage szobát.

- Eddy! Nézd mit hoz..– nyitottam be vigyorogva, de a látványtól ami fogadott lehervadt az arcomról a mosoly...