/A mai egy félfejezet lesz. A fejezet másik fele Edward szemszögéből lesz leírva. A tündérmesének vége, üdv a való világban/
- Jaj szia, mizujs? – mentem oda hozzá mosolyogva és hosszan
megöleltem. Úgy tettem, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Teszteltem,
hátha elmondja az igazat.
- Helló, hát te? – kérdezett vissza és egy hatalmas puszit nyomott
az arcomra. Pofán tudtam volna vágni. Ezek után belemer nézni a szemembe?
- Kivel telefonáltál? – kérdeztem kedvesen és próbáltam nyájas
lenni, hátha kiszedek belőle valmit.
- Senkivel… - mondta zavarodottan.
- Senkivel hogy lehet telefonálni? – kérdeztem és a szájára adtam
egy puszit. Reméltem, hogy elmondja ki az. Annyival könnyebb lenne.
- Öm…csak egy régi barát volt… - miért hazudik nekem? Miért? A
szemem megtelt könnyel, de inkább magamhoz szorítottam, minthogy lásson sírni. A szívemben sohasem éreztem ilyen fájdalmat előtte. Soha...de bármit tesz, akármit hazudik...egyszerűen akkor is ugyanúgy szeretem. Ő visszaölelt, majd lementünk.
- Akkor mi legyen ma? – kérdezte leérve a nappaliba.
- Hazamennek. – mondta maga elé bámulva John. Edward felém
fordult.
- Londonba? Ma? – nézett rám szomorúan. Mintha érdekelné...miért ilyen szomorú? Ott van az a másik csaj neki...
- Nem, nem. – közöltem halkan. Úgy döntöttem a koncertig maradunk. Akkor legalább a csajnál rákérdezhetek az eseményekre...és tisztázhatjuk ezt az ügyet.
- Tíz perce nem ezt mondtad. – nézett rám John.
- Meggondoltam magam. – mondtam és felkaptam a kabátom. – Elmentem
sétálni. – mondtam és már be is vágtam magam mögött az ajtót. Sírni volt
kedvem és csak egyedül lenni. A kertbe kiérve felnéztem az égre, mintha dézsából öntötték volna a vizet.
Átvágtam a garázson és már kint is voltam az utcán.
Hogy miért rohantam el? Mert rossz
érzésem van. A barna hajú lány, az a pletyka adó, a névjegyzékben a szív, a telefonbeszélgetés...Edward egész biztosan hazudik nekem. Azt hittem a szerelmünk valós, olyan volt mint egy tündérmese...
Rékát meg csak John érdekli... és nem láttam a családom és a barátaim majdnem két hónapja. Röviden ennyi a bajom.
Amúgy is szeretek esőben sétálni, mert akkor senki sem látja, hogy
sírok…
Szia! Nagyon szeretem a sztoridat, már végig olvastam az összes részt, és folyamatosan követem a friss részeket. :) Imádom, hogy tök gyakran vannak új részek. :)
VálaszTörlésEgyetlen dolgot hiányolok egy picit. Szerintem kicsit több szerepet is kaphatna John és Réka. Szívesen nyernék mélyebb betekinést a szerelmükbe. :) De amúgy, csak így tovább, és siess a frissel! :)
Puszi, meggiee :)
köszönöm a kommented és megfontoltam amit írtál Johnékról. :) próbálok több szerepet adni nekik és lesznek fejezetek amik az ő szemszögükből lesznek leírva. remélem tetszeni fognak ^^
Törlés/A tündérmesének vége,üdv a való világban./
VálaszTörlésJuj,siess a következő résszel.!Amúgy nagyon jó.!
Már várom azt a bizonyos koncertet. :)
By: Dal.
köszönöm és sietek :D a koncertes fejezet (előreláthatólag) 12.-én lesz kirakva. :)
Törlésés köszönöm még egyszer a kommentjeid ^^ nagyon sokat jelentenek :)
xx