Nem is történt meg, igen az egészet csak álmodtam, ugyanis arra ébredtem fel, hogy Ree ébresztget, hogy álomszuszék nagysága! Megérkeztünk! – én meg olyan durcás lettem, majd elmeséltem neki az álmom. Nevetett és mondta, hogy miért elvégre megtörténhet és odahívott egy stuardest, hogy merre megyünk. -Aki magyar volt és- nagyon furán nézett, hogy hogyhogy nem tudjuk, de mosolyogva közölte, hogy Londonba!
Ekkor mindketten nevettünk – amit már végképp nem értett-. Leszálltunk, Ree az apja nyakába ugrott én meg csak köszöntem mosolyogva. A házához érve kipakoltunk és birtokba vettük a 4x5 méteres szobát. Nem volt túl nagy. Egy francia ágy volt benne, egy íróasztal két székkel és egy „nagy „ruhásszekrény. Azért örültünk, hogy van. A vicc kedvéért még este leszaladtunk a boltba – ami a lakás alatt volt egy szinttel- rózsát venni, hogy ha már ezt álmodtam, legalább egy része megtörténjen. Amikor leértünk a lépcsőházba nagy sikítozást hallottunk és egy óriási fekete limót láttunk elhajtani amikor kinéztünk egy – a lépcsőház oldalán lévő- kisablakon. Összenevettünk, megvettük a rózsát és felmentünk – az apja egy kicsit furán nézett ránk-. Alváshoz készülődtünk, amikor is fogat akartunk mosni…és hát nem hoztam fogkefét, de persze fogkrémet igen. Ree csak fogta a fejét, de felajánlottam, hogy lemegyek egyedül venni. Gyorsan egy póló és rövidgatya. Előzőt átgondolhattam volna…FANNI! ÉJSZAKA LONDONBA RÖVIDGATYA?! Mondtam magamnak. Bementem a boltba, ami így másodjára nagyon ismerős volt, de nem foglalkoztam vele, csak mentem. Leguggoltam a fogkefékhez és éppen fel akartam állni, amikor majdnem hátra estem, úgy megszédültem. De valaki elkapott, felsegített.
- Oh istenem! Jól vagy? – kérdezte nevetve egy férfihang
- Hahaha, annyira nem vicces! – vágtam vissza fancsali képet vágva, majd nevettem
- De az volt! :D Amúgy mit csinálsz itt ilyenkor? – hmm ismerős kérdés, felnéztem a megmentőmre és szembe találtam magam az álmommal. Edward ott állt velem szembe.
- Omg, csípjetek meg! – mondtam nevetve, amire belém is csípett
- Na most már jobb? – mondta mosolyogva
- Igen…- mondtam és tuti elpirultam. Mit csinál Edward Grimes egy londoni éjjelnappaliba éjfélkor?
- Hm…Fogkefe? – kérdezte nevetve és a fogkefére mutatott amit a kezemben tartottam
- Igen, tudod ez egy hosszú történet. – mondtam felhúzott szemöldökkel miközben bólogattam
- Van időm. – mondta mosolyogva. - Mármint inkább ne itt mesélj, mert tudod az éjjel nappalik nagyon ijesztő helyek ilyenkor. – és vámpírt játszott,majd nevetett. Elsétáltunk a kasszához és fizetett, majd a kezembe nyomta a fogkefét:
- Ajándék! – majd újra elröhögte magát
- Óh köszi, pont erre vágytam. Vajon honnan tudhattad? – kezdtem el nevetve rájátszani a szitura. Kimentünk a boltból és nevettünk, majd megszólalt a telefonom ezzel együtt a csengőhangom a Jedwardtól – All the small things. Kínosan és mosolyogva kivettem a zsebemből, mire Ed is nevetett, istenem milyen aranyos a mosolya!
-Hol vagy kislány? – ordít a telefonba az én szeretett legjobbarátnőm.
Még a boltban, igen sokáig tart megvenni egy fogkefét. Igen, még nem megyek haza. Jóéjt. És ne zárd be az ajtót, nincs kulcsom! Puszi.- mondtam és letettem
- Ő a barátod volt? – kérdezte Ed
- Nem, dehogy! A én mélyen tisztelt legjobb barátnőm volt, aki nagyon félt engem! – nevettem, mire ő is elmosolyodott.
- Nehogy a rosszak elvigyenek, ugye?
- Igen, sose lehet tudni. – nevettünk és rám kacsintott, majd elolvadtam. Viszont egy baj volt, én hülye rövidgatyában állok egy popsztárral, éjfélkor, london egy kis utcáján egy fogkefével a kezemben. Hm. Azért sétáltunk egy kicsit, nagyon kicsit, mert megfagytam ami fel is tűnt neki.
- Nincs meleged? Olyan rétegesen öltöztél. –erre szintén fancsali fejet vágtam, amire nevetett és odaadta a kabátját ami nagyon meleg volt…
- Kösz, de már mennem kéne. Tudod, nehogy halálra izgulja magát Ree…
- Ree?
- Aha, a legjobb barátnőm. – nagyon furán nézett rám, olyan csodálkozva. – Istenem, de illetlen vagyok! Fanni vagyok. – mondtam nevetve és kezet nyújtottam, amire megfogta a kezem és mondta:
- Edward Grimes. Örülök, hogy találkoztunk. – mondta, ezután mélyen belenéztem a szemébe és elköszöntem. Már elindultam, amikor
- Várj, ez így bunkóság! Legalább hazakísérlek! – mondta cuki képet vágva, majd hazakísért (Ree lakása kb. 500méterre volt, szóval nem volt olyan sok idő ez a hazakísérősdi) Visszaadtam a kabátját.
- Áh, hagyd csak! – mondta, mire a kezébe nyomtam egy cetlit a számommal. (ezt még az álom után megírtam) elvette és nevetett, majd megölelt és elváltunk. Ez volt életem legszebb kb. negyven perce.
Próbáltam viszonylag halkan felmenni a lépcsőházban. Ami nem sikerült, mert majdnem elestem, de végül megkapaszkodtam.
Mire felértem mindenki aludt. Én lassan besántikáltam a szobánkba... ott egyszer csak Ree kapcsolta fel a villanyt.
- Már vártalak.- mondta és egy ördögi kacajt csatolt hozzá, amire elröhögtem magam
Mire felértem mindenki aludt. Én lassan besántikáltam a szobánkba... ott egyszer csak Ree kapcsolta fel a villanyt.
- Már vártalak.- mondta és egy ördögi kacajt csatolt hozzá, amire elröhögtem magam
- Na mesélj mivolt. – kezdte és lekapcsolta a villanyt és mellém kúszott, elvette és megszagolta a kabátom…-Hmm ennek fiú szaga van. – tudniillik Ree orra olyan, mint egy kutyáé. Bármit felismer és mindent megszagol, mielőtt hozzáérne.
- Lehet....Lehet, hogy egy helyes ikerpár egyik feléjé. – mondtam suttogva, amire látnod kellett volna milyen fejet vágott, olyan WTF?!- igen, akinek a neve hasonlít Eddy…á, nem tudom valami ilyesmi. – erre fejbevágott egy párnával és ordította:
- TE A BOLTBAN EDW…EDWARD GRIMESSEL? TALÁLKOZTÁL?! - nagyon elkerekedtek a szemei.
- LÁNYOK! HALKABBAN!! VALAKI ALUDNI IS SZERETNE! – ordított ránk az apja, amire kuncogni kezdtünk.
- Igen vele. – ezek után mindent elmeséltem neki, hajnali 4-ig fent voltunk és egymáson aludtunk el. Reggel telefoncsörgés zavarta meg a szunyát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése