2011. dec. 10.

Chapter 5: The row of surprises

-A Rosszal. Mindig a rosszal kell kezdeni. – mosolyogtam
- Miután elindult az óriáskerék azonnal haza kell mennem, mert Liam beszervezett még egy koncertet ma estére. – a válaszom erre egy szomorú, oh volt.- De a jó hír, hogy jöhetsz és Ree is jöhet. – erre nevettünk. Megszólalt a telefonom, Ree volt az.
-Szia!-Az óriáskeréken vagytok?-Igen itt vagyunk, miért?-Tudod, hogy beragadt?- Igen, észrevettük (nevettem)-És azt is tudtad, hogy két óra amíg lehoznak?-Micsoda?Mennyi?KÉT ÓRA?-Vigyázz magadra csajszi!- Oké, oké…már amennyire ura vagyok a helyzetnek.- Puszi- Pusz
- Aggódik? – kérdezte Ed
- Egy egész kicsit…képzelheted, ha a boltnál, hogy féltett. – mosolyogtam
- Mindentől próbál védeni?
- Igen…vagyis nem. Csak mindketten tisztában vagyunk vele, hogy egymást megértjük és erre senki más nem képes. – rövid csönd következett. Még mindig a kezét szorítottam, de lassan elengedtem.
- Szóval bírod a zenénket?
- Aha, neked melyik a kedvenc számod? – néztem rá nagy szemekkel
- Mármint saját? Talán…a WoW oh WoW, Everyday Superstar...– mosolygott- Neked?
- Én az összeset imádom! – ezen nevettünk
Sokat beszélgettünk az elkövetkező másfél órában, amikor végre elindultunk. Egyre jobban lettünk és közelebb kerültünk egymáshoz...nem úgy! :D
- Oké, mindjárt lent leszünk. Akkor hozzád? – kérdeztem, de nagyon furán nézett rám. – Mi rosszul mondtam?- kezdtem furán
- Ja bocs, rosszra gondoltam. – nevetett fülig érő szájjal.- Igen, hozzám. Ha John otthon lesz (otthon kell lennie). Akkor ne mondj semmi, valószínűleg elfog árasztani kérdésekkel, sőt a barátnője elég fura szóval…
- Van barátnője? – nagyon meglepődtem, bár már említette, de csak most jutott el az agyamig.
- Igen, Kittynek hívják. Nyávogós egy csaj, de ha Johnnak tetszik… Amúgy miért lepődtél meg ennyire?
- Semmi…Csak Ree…Mindegy, hagyjuk. – nevettem és megböktem
Lassan leértünk, gyorsnak kellett lennünk, mert páran észrevették Edwardot. Kb. 20percig „vacakoltunk” majd végre elsétáltunk hozzájuk. Nagyon szép volt a londoni lakásuk. Egy irodaház mellett volt a belváros szélén. Jól mondta Ed, ahogy beléptünk „meglepetések” sora fogadott minket…
Először Liam kezdte volna leszidni Edet ahogy kinyitotta az ajtót, majd  meglátott engem és kezet nyújtott majd beljebb hívott – eközben Ed a fülembe súgta: Kösz, hogy megmentettél- és nevetett.
- Heló Ed! Mizu? Hol voltál egész nap? – kezdte John, miközben fiúsan vállat koccoltak
- Csá, csak elugrottunk az óriáskerékhez.
- Mármint kivel...? – majd meglátott- Óh és ki ez? Én mondtam, hogy csajozni voltál! – John rögtön odalépett hozzám.
- Csak barátok. – mondtuk egyszerre Edwarddal, bár fájt, de ez volt az igazság- Amúgy Fanni vagyok és ide jöttünk nyelvet tanulni a barátnőmmel, Reevel. Ha minden igaz, akkor a koncerten összefuthatunk és bemutatunk titeket egymásnak. – mondtam, bár a kiejtésem nem volt a legjobb. 
- Igen, értem miért kell nyelvet tanulnod. – mondta nevetve John, mire Ed csúnyán nézett rá.
- Oké, oké. – fejezte be nevetve, később egy csaj jött ki egy szemközti szobából, ő lehet Kitty, egyszerű lánynak tűnt. Szőke haj, kék szem, modell alkat, nagy cicik- amiket véletlenül sem takart el.
- Na igen, ő az én… -kezdte John.
- Nyugodtan, nem elvetemült újságíró vagy paparazzi.- szólt Ed, amikor látta, hogy John nem tudja mit mondjon
- Akkor oké, ő a barátnőm Kitty. Kitty ő Fanni, Edward új csaja. – itt mindketten csúnyán néztünk Johnra, aki csak röhögött és elment a fürdőbe.
- Igen Fanni vagyok, örülök, hogy találkoztunk. – kezet nyújtottam és mosolyogtam, de Kitty csak ennyit súgott nekem, miközben Edward is elment:
- Én kevésbe örülök. Először is:  galambocska, szállj le az égből és szállj le Edwardról, ő foglalt. Másodszor: tartsd be a szabályokat. Három: Egy szót se senkinek. – nagyon megijedtem, kirázott a hideg és gyorsan Edet kezdtem keresni. Éppen Johnnal sugdolóztak, nem hallottam semmit, mert Liam jött oda hozzám... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése