Chapter 4: Londoneye

- Ki a franc az ilyenkor? – förmedt fel Ree (sosem kel fel 11 előtt és még csak 9 volt).

- Váárj, felveszem! – mondtam és kikászálódtam az ágyunkból-

- Haló?-Szia Edward vagyok, ugye nem ébresztettelek fel? (az agyam még nem volt gondolkodóképes állapotban, bambán kérdeztem)-Kii? Várj, Edward? (hirtelen feleszméltem) Ja nem dehogy, tudod minden reggel hajnalban kelek…(viccelődtem, miközben Ree tágra nyílt szemekkel figyelt)-Ez hajnal?(nevetett a telefonba)-Egy fejlődő lány szervezetnek kell a pihenés. De örülök, hogy felébresztettél. (mondtam kedvesen)-Igazából csak azt akartam kérdezni, hogy van-e kedved elmenni nekem is egy fogkefét?(nevetett)- Igen, de csak, ha te fizeted. (nevettünk)- Oké, akkor feljössz?...vagy délkörül elmegyek a lakásodhoz…-Tudod hol lakom? (kérdeztem kábán)- Nem a kabátomban van nyomkövető...(megint elnevette magát)- Jaj, tudtam én!Na akkor jó, délben!Puszi (na ezt az utolsó szót nem akartam)- Szia!

Réka óriási nevetésben tört ki, de 5perc múlva már mélyen szunyált… Én meg reggelit csináltam, Ree apja korán elment dolgozni, szerencsére a sulink is csak 5nap múlva kezdődik. Tojásrántottát akartam, de majdnem felgyújtottam a tojásokat, szóval inkább maradtam a müzlinél. Megfogtam a tálam és levágtam magam a tv elé. Nem figyeltem az időt, csak szép lassan ettem és elaludtam. Ree keltett fel 11-kor...Nekem meg eszembe jutott, hogy bármikor ideérhet Edward! Úristen! (Ilyenkor rakétává változom: hajmosás, fürdés, minimális smink (púder, szájfény, szempillaspirál), parfüm, fogmosás és láss csodát 11:45-re készen voltam.)

 A ruhám egy sötétkék deréknál szűkölő matrózmintás volt ami nem mini ruha volt, de majdnem. ( a popsimat azért nem szándékozom megmutatni mindenkinek)

Erre csörög a telefonom, anya volt az, de mivel ebben a pillanatban csöngettek, úgyhogy megkértem Ree-t, hogy beszéljen vele, de lehetőleg hazudjon, hogy fürdöm és bezárkóztam vagy valami ilyesmit -mivel anyukám szeret sokat beszélni és kérdezni.

Nagy vigyorral nyitok ajtót, mire egy öreg papa pampog nekem én meg próbáltam vele közölni, hogy nem értem amit mond. Erre egyszer csak elkezd mosolyogni, olyan ismerős volt...Kezet nyújtott és mondta Edward Grimes. Erre elnevettem magam.

- Te mégis egy éjszaka alatt 50 évet öregedtél? Én mondtam, hogy nem jó hajnalban kelni!

- Ez volt a legjobb álcám! –mondta és behívtam a lakásunkba.

- Tudod, hogy ha így megyünk, az utcán téged lecsuknak pedofíliáért? – nevettem, mire próbált komoly arcot vágni, de elnevette magát . 
Erre Ree seggbecsípett én felkiáltottam és előráncigáltam a hátam mögül.

- Na igen, ő a legjobb barátnőm, és bárkit bármikor le tud égetni, nem baj én így szeretem.- és megöleltem Rékát, Ed meg megint csak nevetett.

- ööö…Szia Ree vagyok. – mondta, mert kicsit megijedt Ed jelmezétől.

- Hali, mizu? Szóval, ha szerinted lecsuknak…akkor át kéne öltöznöm mi? Najó, itt a váltás ruhám - és egy szatyorra mutatott. – Használhatom a fürdőt? 

- Nem! – válaszoltuk egyszerre nevetve, persze csak viccből. 

- Reevel halkan kezdtünk suttogni: Úristen – kezdte- te fel tudod fogni, hogy egy világsztár van a fürdőnkben?- Aha, aszem (mosolyogtam) szerintem aranyos....erre kijött Ed, mi meg gyorsan csöndbe maradtunk és jó kislányos pofit vágtunk.

- Oké, rólam beszéltetek, mi? – nevetett, de szerintem egy kicsit zavarba hoztuk

- Nem, azon filóztam, hogy nagypapimnak pont ilyen parókája volt és eltűnt. 

- Haha, nagyon vicces. Akkor van kedved levegőzni?

- Aha, bár kész öngyilkosság őt a lakással itt hagyni, de mindegy. Szia Réka! – azzel megfogtam Ed kezét és kirángattam, amin csak nevetni tudott.

- És a kabátom? 

- Basszus, szólhattál volna előbb is! – hülyültem- most vissza kell mennem érte. – Bementem és gyorsan felkaptam a fogasról.

- Tessék  - a kezébe nyomtam mosolyogva, mire ő is elmosolyodott és úgy éreztem megkell csókolnom, de visszafogtam magam.

- Akkor hova menjünk? Londoneye? – kérdezte és megfogta a kezem és vezetett.

- Nekem jó. – szóval elindultunk, miközben beszélgettünk. Már az óriáskeréken voltunk amikor…

…Az egyszer csak megállt.

- Úristen! Mi volt ez? – ugrottam oda Ed mellé.

- Szerintem megálltunk. – mondta miközben átölelt, barátságosan.

- És ez most jó? vagy rossz? – kérdeztem és megszorítottam a kezét.

- Hát…a megállásrész annyira nem jó, de az, hogy tudunk beszélgetni az annál jobb. – erre elmosolyodtam.

- Tényleg és mi van Johnnal? Hogyhogy nem vagytok mindig együtt? Vagyis mint rajongótok – itt elmosolyodott- tudom, hogy imádjátok egymást… - kezdtem, de a mondandóm végére elkomolyodott.

- Hát tudod…Mostmár úgy is mindegy. Barátnője van és engem tökéletesen lesz*r. Már bocs a kifejezésért, de ez az igazság. Oké együtt kajálunk, meg hülyülünk,  de ez már nem olyan, mint az egész előtt…

- Mármint a híressé válás előtt? Az X-faktor előtt? – kérdeztem és közben átöleltem.

- Aha. Tudod, minden felpörgött. És oké adjuk a jópofát, hogy minden rendben, imádjuk a fanjainkat, de nekem már elegem van ebből az egészből…- megszólalt a telefonja, Britney Ooops I did it again volt a csengőhangja (az egyik kedvenc számom)

- Szia Liam! Jaja itt ülünk, de nincs baj. Mi? Ma estére? De hát…jó tudom. John tudja? És mit mondanak, mikor hoznak le minket innen? 1-2 óra? Jójó, vagyis nem az. Áh..oké sietek, már emennyire lehet egy beszorult óriáskeréken.

- Van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem? – kérdezte erőltetett mosollyal...