- Szóval mi is ez? Rajongó vagy, vagy mi? – kezdte „egész” barátságosan Liam.
- Vagy mi, inkább. Nagyon bírom a Jedwardot, de nem vagyok őrült, fanotikus gyilkos. – nevettem, de ő csak komoly arcot vágott.
- Oké, maradhatsz és jöhetsz a „barinőddel” a koncertre, de aztán ennyi volt. Értve? – ezt már nagyon gorombán és erőltetett mosollyal mondta. Csak ennyit nyögtem ki: Értve.
Hát igen, a fiúk élete nem habos torta. Már értem miért kezd elege lenni ebből Ednek. Pont ekkor jött oda hozzám.
- Na, nekünk készülődnünk kell…szóval maradsz vagy mész? – kérdezte mosolyogva…istenem, de cuki a mosolya
- Ööö… Maradhatok? – kérdeztem nevetve
- Hát, ha látni akarod, ahogy átöltözünk és veszekszünk azon, hogy mit veszünk fel akkor igen. -tátott szájjal vigyorgott
- Az első része egész jól hangzott, de nem kösz. Megyek. - mondtam és puszit nyomta az arcára, amin meglepődött.
- Oké, akkor a koncert itt lesz - elővett egy cetlit a pontos címmel- Mivel 6-kor lesz, a legjobb, ha legalább fél órával előtte bejöttök a hátsó bejáraton. Mond a neved és, hogy a barátnőm vagy. – na itt tuti,hogy olyan vörös lettem, mint egy alma.-
- Vááárj, a barátnőd? – kérdeztem tágra nyílt szemekkel
- Igen, így egyszerűbben bejutsz. – mondta mosolyogva- Miért baj?- és halkan kuncogott
- Én nem ezt mondtam! – nevettem, majd elvettem a cetliket. Már kint voltunk az ajtónál, amikor eszembe jutott Réka.
- És Ree-t hogy vigyem be? Mint az elmebeteg kishúgom? – nevettem
- Nem, ő legyen…Mondjuk John barátnője, oké? – mosolygott- Szerintem feltalálod magad. – majd megölelt és elköszöntünk.
Mikor haza sétáltam, Ree már az ajtóban várt ugrándozva. Mindent elmeséltem neki, amitől olyan izgatott lett, hogy akkorát ugrott, hogy beverte a plafonba a fejét. Egy kicsit túlpörgött, de hogy megnyugtassalak, nem lett baja.
A következő napirendi pont a ruha kérdése volt. Valami nem túl kihívó, de csajos legyen. (Ree-nek csak a Kittyvel való társalgásomat nem beszéltem meg. Az jobb, ha titok marad.)
- Szóval ez jó? – előhúzott egy piros mini ruhát
- Te figyelj, nem egy sztírptízbárba megyünk. – nevettem, amire hozzám vágta a ruhát
- És ez? – előhúzott egy az előzőnél is rövidebb, de kevésbé kivágott fehér ruhát…
- Te figyelj…- és kotorászni kezdtem- ez jó lesz. – és a kezébe nyomtam egy sötétlila ruhát ami szintén derékig szűkült, majd ott kiengedett és buggyok voltak rajta. nem volt rövid, a popsiját bőven eltakarta.
- Ezt? De hát…ez a kedvenced…- és majdnem sírni kezdett
- Mindegy, tökéletesen fog állni rajtad. – nevettem- és én mit vegyek fel? És mennyi az idő? – ránéztem a telőmra…HÁROMNEGYED ÖT?! ordítottam.
- Te jó ég! 45 percünk van elkészülni és odaérni! – mindketten bepánikoltunk, de urai voltunk a helyzetnek. beraktunk egy pörgős számot, majd Ree elment fürödni én meg kerestem egy jó ruhát.
Ebben a pillanatban Ree apja Bob jött be és köszönt, majd mondta, hogy van egy ajándéka számunkra. Nagyon meglepődtem, mondtam, hogy Ree fürdik. Így rám maradt a kinyitás.
Kinyitottam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése