2011. dec. 11.

Chapter 7: The koncert

…A szám is tátva maradt! Egy gyönyörű ruha volt benne! El sem tudtam képzelni, hogy ez tényleg megtörténik!
- Istenem, de szép! – mondtam hangosan és gyorsan Bob nyakába ugrottam, aki egy kicsit meglepődött, majd letett.
- Az egyik kolléganőm adta Ree szülinapjára – ami egy hónapja volt- utó ajándéknak, de biztos kölcsönadja neked. – mosolygott és megveregette a vállam. Én megköszöntem és berontottam a fürdőbe.
-Nézd! Ezt most hozta apukád egy kolléganőjétől ajándékba! – mondtam mire neki is tátva maradt a szája. Nagy boci szemekkel néztem rá.
- Igen, felveheted. – mondta, majd megöleltem. Ami rossz ötlet volt, mert csurom víz lettem. Ree kiszállt a kádból és elment öltözködni (már csak fél óra!!) meg gyorsan letusoltam, majd fogat mostam, deó, parfüm, a hajamat felcopfoztam (ami mindenki szerint nagyon jól állt, most is Ree tanácsolta, de én utáltam) pár karkötő és szolid smink. Ránéztem az órára és még 27 perc volt. Gyorsan keresni kezdtem a ruhához illő cipőt, Ree is így tett. Pár perc múlva kész voltunk. A nappalink közepén volt egy nagy tükör. Ott megáltunk és hülyéskedtünk:
- Oh, ha nem én lennék tuti elhívnám magunkat randizni! – mondta Ree, mire mindketten röhögni kezdtünk.
- Ó kicsilány szia heló! – kezdtük el ezt az ismerős magyar „pop dalocskát” énekelni, majd Bob jött be a szobába és próbált fütyülni, de elnevette magát.
- Nagyon szépek vagytok, úgyhogy NAGYON vigyázzatok magatokra! – kacsintott, adott egy kis pénzt és indultunk.
Taxival mentünk, viszonylag gyorsan odaértünk. Még 25 perc volt kezdésig szóval 5 percet késtünk, de ügyesek voltunk. Megkerestük a hátsóbejáratot, ahol ki is volt írva: IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS! mi szépen benyitottunk és ott két pacák fogadott minket:
- Hát maguk nem tudnak olvasni? – kérdezte a nagyobb darab
- De kérem, tudunk és van engedélyünk. – mondtam magabiztosan
- Igen, láthatnám? – szólt a másik
- Szóbeli, ugyanis én vagyok Edward barátnője. – mondtam, mire elcsodálkoztak és nevetést hallottunk mögölük. Arréb álltak és John pillantottuk meg.
- Tudtam én! Edward kanos, mi? Na, gyertek be. – hülyült, amire egy vállon ütéssel és egy köszi-vel reagáltam. Ree viszont, teljesen belezúgott. 
- És ki a csinos barátod? – vetette be magát John, hát igen nem fogja vissza magát az egyszer fix.
- Ő a legjobb barátnőm: Ree – mondtam és előrébb toltam, bemutatkoztak és elkezdtek beszélgetni.
- Bocs, hogy közbevágok, de Edward hol van? – néztem Johnra
- Valahol itt. – mondta, majd elővett egy vizet és ivott.
- Kösz, sokat segítettél. – erre nevetett. – Haha.- mondtam, majd elkezdtem bolyongni. Egyik kis folyosó végén egymásba botlottunk. Szószerint.
- Aú…Jaj bocs, nem akartam.  – kezdte, majd meglátott és megöleltük egymást.- Hű, te aztán nagyon kicsípted magad…
- Úgy érted szép vagyok? – vágtam vissza mosolyogva
- Igen úgy. – nevetett.- Mióta vagy itt?
- Amióta az ikertesód csak Reevel foglalkozik és nem segített megkeresni téged…szóval úgy 5 perce. Ja és John azt hiszi járunk.- nagyon kérdőn nézett rám. – Tudod az őrök, mondtam, hogy tudod…és John meghallotta. – erre elkezdett mosolyogni. Elindultunk az öltözőjébe, ami meglepően nagy volt. Ő még átöltözött, szóval előttem ment félmeztelenül ami egy kicsit kínos volt, de nem zavart.Miután végre sikerült felöltöznie vagyis inkább átöltöznie, leült mellém és komolyan kérdezni akart valamit, de csak ennyit mondott...:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése