-Szia, HOL VAGY? – Hol lennék? Itt ülünk egy étteremben? Miért? – nagyon sikerült felhúznia, de csak annyit mondtam sírva- Haza megyek, oké?- Miért? Mi baj? FANNI??- Most dobatott ki Liam két pacákkal London kihalt utcájára zuhogó esőben. Ennyi a baj. – Te jó ég! Megyek, de mi, hogy? Istenem, mindjárt ott vagyok… - és lerakta a telefont. Egyszer csak kinyílt az előttem lévő ajtó – ahonnan kidobtak- Liam jött ki.
-Figyelj, mert csak egyszer mondom el: Ha most elmész, és nem látlak többé, akkor biztosítalak róla – rázott meg- nem lesz több bántódásos. Oké? Meg kell értened – kezdte kicsit kedvesebben- a fiúknak a karriere múlik ezen! AZ EGÉSZ JEDWARD! GONDOLJA RAJONGÓKRA! Értve?
-…Igen. – bőgtem, ő pedig visszament az épületbe. Nemsokára Ree futott oda hozzám miután kiszállt egy taxiból.
-Istenem, minden oké? Hülye kérdés… Bántottak? – és közben az arcomat vizsgálta
-Nem… nem. – ismételtem- El kell mennünk és nem jövünk vissza!
-Mi hova? Haza? Mármint Budapestre? – értetlenkedett, miközben a taxihoz kísért
-Az lenne a legjobb, de most a lakásod is megteszi… - mondtam és elindult a taxi. Nemsokára megérkeztünk és gyorsan felmentünk, Bob aludt. Csörgött a telefonom –szerencsére rezgőn volt- gyorsan elővettem, de nem vettem fel, hanem kinyomtam, mert Ed hívott.
-Ki volt az? - nézett rám Réka miközben vigasztalni próbált
-Senki… - mondtam és elmentem leszedni a sminkem a fürdőben – közben végig rezgett a telefonom, de nem vettem fel . Féltem, de közben a szívem szakadt meg.
Este gyorsan elmentünk aludni és egy szót se szóltunk. Alig bírtam aludni, így reggel 6-kor feladtam az alvást és el elmentem sétálni. Tusoltam, felöltöztem és indultam. Közben vittem a telefonom, mert arra gondoltam, hogy fel kéne hívni Edwardot. De Liam megtiltotta, sőt megfenyegetett. Nem tudtam mire gondoljak, csak mentem és zenét hallgattam. Besétáltam a belvárosba és leültem egy padra. Ültem és csak ültem… tanácstalan voltam. Egyszer csak valaki megkocogtatta a vállam, megijedtem, de hátrafordultam… Óriási meglepetés várt, bár a legrosszabbkor. Egy rég nem látott barátnőm állt velem szembe.
-Úristen, tényleg te vagy? – ugrott a nyakamba
-Szerintem igen. – próbáltam nevetni- Hogy kerülsz ide?
-Ezt én is kérdezhetném. – nagyot kacagott- Csak pár napig vagyunk a családommal aztán megyünk vissza Írországba. – itt elkerekedett a szemem
-Írországba? És ott mit keresel? – kérdeztem idiótán
- Nem is mondtam? Tudod elköltöztünk Amsterdamba, mert apum ott kapott állást, de két év után kapott egy másik ajánlatot Dublinban ezért felmondott, így Írországba költöztünk és most átjöttünk ide „nyaralni”. És te?
-Én nyelvet tanulni jöttem egy hónapra Rékával. – mosolyogtam
-Ó igazán? És ő hol van? – tudnod kell, hogy utálták egymást már óvoda óta.
-Még alszik én eljöttem kiszellőztetni a fejem, mert túl sok dolog történik most. – mondtam és próbáltam terelni a témát.- És milyen Dublin?
-Nagyon király! Imádom! Mindenki a haverom, van strand meg ott van az a cuki ikerpár is. – ne istenem, NE!- Tudod az a…Jedward vagy mi! – itt a sírás kerülgetett- Jól vagy? Úgy elsápadtál!
-Ja megvagyok, csak meglepődtem, hogy…szereted őket…vagy nem tudom. – mondtam erőltetett mosollyal
-Ja! Képzeld a szomszédjaink, vagyis majdnem, mert négy ház van köztünk! Hát nem király?
-De…de az…
-Eljöhetnél látogatóba! Mi holnap után megyünk vissza, jössz? – hálát adtam Istennek, hogy sulim lesz.
-Bocs, de kezdődik a sulim.
-MI? Te nyáron suliba jársz?
- Tudod, nyelvet kell tanulnom, amit általában iskolában, lehet. – mosolyogtam, amire elnevette magát
-Jaa! Mindig olyan stréber voltál! – és belém bokszolt- Akkor én megyek, mert már fél nyolc! Pusszantalak! – és majdnem lesmárolt.
-Oké, szia! – köszöntem és elindultam a másik irányba amilyen gyorsan csak tudtam. Le tudtam vágni az utat egy sikátoron keresztül és mivel úgy gondoltam, hogy reggel nem történhet semmi elindultam. Közben csak Eden járt a fejem, meg azon amit Liam mondott...
Egyre sivárabb utcák, egy lélek sincs sehol. Köd volt. Egyszerre lépteket hallottam egyre közelebbről és közelebbről. Nagyon féltem, már majdnem sikítottam amikor:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése