/half chapter/ Chapter 42: Rainy Day

/A mai egy félfejezet lesz. A fejezet másik fele Edward szemszögéből lesz leírva. A tündérmesének vége, üdv a való világban/

- Jaj szia, mizujs? – mentem oda hozzá mosolyogva és hosszan megöleltem. Úgy tettem, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Teszteltem, hátha elmondja az igazat.

- Helló, hát te? – kérdezett vissza és egy hatalmas puszit nyomott az arcomra. Pofán tudtam volna vágni. Ezek után belemer nézni a szemembe?

- Kivel telefonáltál? – kérdeztem kedvesen és próbáltam nyájas lenni, hátha kiszedek belőle valmit.

- Senkivel… - mondta zavarodottan.

- Senkivel hogy lehet telefonálni? – kérdeztem és a szájára adtam egy puszit. Reméltem, hogy elmondja ki az. Annyival könnyebb lenne.

- Öm…csak egy régi barát volt… - miért hazudik nekem? Miért? A szemem megtelt könnyel, de inkább magamhoz szorítottam, minthogy lásson sírni. A szívemben sohasem éreztem ilyen fájdalmat előtte. Soha...de bármit tesz, akármit hazudik...egyszerűen akkor is ugyanúgy szeretem. Ő visszaölelt, majd lementünk.

- Akkor mi legyen ma? – kérdezte leérve a nappaliba.

- Hazamennek. – mondta maga elé bámulva John. Edward felém fordult.

- Londonba? Ma? – nézett rám szomorúan. Mintha érdekelné...miért ilyen szomorú? Ott van az a másik csaj neki...

- Nem, nem. – közöltem halkan. Úgy döntöttem a koncertig maradunk. Akkor legalább a csajnál rákérdezhetek az eseményekre...és tisztázhatjuk ezt az ügyet.

- Tíz perce nem ezt mondtad. – nézett rám John.

- Meggondoltam magam. – mondtam és felkaptam a kabátom. – Elmentem sétálni. – mondtam és már be is vágtam magam mögött az ajtót. Sírni volt kedvem és csak egyedül lenni. A kertbe kiérve felnéztem az égre, mintha dézsából öntötték volna a vizet. Átvágtam a garázson és már kint is voltam az utcán. 

Hogy miért rohantam el? Mert rossz érzésem van. A barna hajú lány, az a pletyka adó, a névjegyzékben a szív, a telefonbeszélgetés...Edward egész biztosan hazudik nekem. Azt hittem a szerelmünk valós, olyan volt mint egy tündérmese...

Rékát meg csak John érdekli... és nem láttam a családom és a barátaim majdnem két hónapja. Röviden ennyi a bajom.

Amúgy is szeretek esőben sétálni, mert akkor senki sem látja, hogy sírok…

Chapter 41: Suspicion

- Lássak csak… - vettem a kézbe a  fekete i Phonját. – Szóval nézzük az F betűt… - nincs találat. Hm, ez furcsa.  Kiskeresgélés után viszont a névjegyzékben találtam egy „My love” nevet és egy szipla szivecskét beírva név helyett. De miért van két ilyen név… Megnyitottam a „My love”-ot és elkezdtem csörgetni –reméltem, hogy a saját telefonom az-. Kicsöngött, hosszan kicsöngött…

- Fanny, ez nem a te telefonod? – rohant be a szobába Kevin, kezében tartva a telefonom. Egy részről megnyugodtam, megköszöntem, de a szívem másik felét elöntötte az idegesség és az aggodalom. Kié a másik név? Kevin egyedül hagyott, egyik kezemben a saját telefonom a másikban Edwardét szorítottam.

Megnyitottam a másik nevet, a pulzusom az plafont súrolta…

„CALLING <3 „

- Szia picim. – hajolt mellém egy friss illatű, nedves bőrű valaki. A szívbajt hozta rám. A telefont gyorsan kinyomtam és letettem az előttem lévő íróasztalra.

- Szia Edward. – mondtam egyenesen és kikerültem a pusziját. A saját telefonomat beraktam a táskámba és leültem az ágyára.

- Baj van? – nézett rám értetlenkedve. Egy törülköző volt a derekára kötve.

- Nem, nem, semmi… -  vágtam rá. Hazudtam. Már a reptéren éreztem valamit…az a csaj. Barna haj...Honnan lehet ismerős? És egyszerre eszembe jutott…

…abból a műsorból…hogy is hívták… az OMG! It's hot!-ból...a táncos csajok. Ő meg az a szőke. Őket tapizták a fiúk! De Edward azt mondta csak hülyültek...akkor miért volt a repülőtéren is olyan fura... Ez az egész zavaros.

Edward nem értette mi bajom. Nem is baj. Felöltözött én meg tovább agyaltam.

Fél óra után Rékáék is visszaértek, virultak mint a vadalma én meg próbáltam örülni a boldogságunknak. Ezek után alvás következett, már közel éjfél volt.

Lekapcsoltuk a villanyt és én Eddel aludtam egy ágyban, Réka pedig Johnnal. Edward bújt hozzám, mint egy kismacska.

A kezét a kinyúlt pizsama pólóm alá rakta. Gyengéden elkezdett az ujjaival feljebb lépegetni a mellkasomig, mire kivettem a kezét a pólóm alól és elfordultam a másik irányba.

 - Hagyj! – rivalltam rá halkan. A szívem szakadt meg...de abba hagyta. 

A másnap esősem kezdődött. Reggeliztünk, majd Ed felment a szobánkba. A szüleik és Kevin nem voltak már otthon. Kevin egyetemen volt, a szülei pedig dolgoztak. Sussan egy közeli iskolában dolgozik történelem tanárként. Az apjuk pedig számítógépekkel foglalkozik. Nem, mintha különösebben izgatna.

- Mi baj? – kérdezte aggódva Ree. Mikor látta, hogy csak unottan bambulok ki a fejemből a konyhapulton.

- Mi lenne? – vágtam rá flegmán.

- Eddel van valami? – nézett felém John.

- Mondom, hogy nincsen semmi! – csaptam rá az asztalra idegesen. Nem akartam, hogy tudjanak a telefonszámról. Egész este ezen kattogtam.

- Szóval. – kezdte John megtörve a csendet – akkor holnap lesz egy koncertünk…szóval azután ti visszamentek Londonba? – keresgélte szavakat.

- Én legszívesebben már ma hazamennék. – válaszoltam. Réka a szemeivel ölni tudott volna.

- Igen, szerintem visszamegyünk. Hacsak úrinőnagysága nem akar még ma este visszarepülni. – nézett rám Ree.

- Megyek pakolni. – mondtam egyenesen és sarkon fordultam, fel az emeletre.

A szobánkhoz közelítve Edward hangját hallottam meg. Éppen telefonálhatott. Bár tudtam, hogy nem szép dolog hallgatózni, mégis lassan lenyomtam a kilincset és résnyire nyitottam az ajtót. A hangja tökéletesen érthetővé vált.

- Nincsen semmi baj. Nyugodj meg. Tudom, de senki sem tud rólunk. – mi van? kikről nem tud senki? - Tudom. Nyugi, titok marad. – mi marad titok? mi a franc van? Kérdezgettem magam. Éreztem, hogy egy csoda sem tart tovább három napnál…

Lerakta a telefont, én pedig úgy tettem, mintha abban a pillanatban értem volna fel. Benyitottam…

Chapter 40: Awkward Kevin is awkward

- Baba, nem akarod megnézni a szobánk? – hajolt hozzám Ed.

- De, menjünk! – válaszoltam izgatottan. Megfogta a kezem és elkezdett vezetni egy lépcsőhöz. Felmentünk, jobbra és balra volt egy-egy szoba. A bal szoba egy fürdő volt a jobb pedig Keviné, megnéztük majd tovább mentünk. Pár méter múlva a fürdő mellett volt az ő szobájuk.

- Csukd be a szemed! – mondta Edward.

- De miért? – kérdeztem vissza nevetve.

- Meglepetés! – mondta és a kezét a szememre tette. Kinyitotta az ajtót, mögöttem jött be és még mindig fogta a szemem. – Három, kettő, egy…tádám! – mondta és elvette a kezét. Egy igazi kis fiú szoba tárult elém. Volt benne egy kis galéria, vagy inkább valami szekrény, aminek az aljában voltak az ágyaik. A falak fehérek voltak és a szoba végében volt még egy íróasztal, am egy nagy ablakkal volt szemben. Egyszerű, de nagyszerű.

- Váó. – mondtam mosolyogva. – Nagyon csini.

- Ugye? – válaszolt azzal a kis cuki mosolyával és megcsókolt.

- Elég gyerekek, mi is itt vagyunk. – lépett be John és Réka nevetve.

- Amúgy hol alszunk mi? – kérdeztem.

- Hogy hol? Itt. – jött a válasz Johntól.

- De ez két egyszemélyes ágy. – mondta Ree.

- Akkor kénytelenek lesztek velünk egy ágyban aludni. – mondta viccesen Ed. – Mostantól a szobába a belépő egy ruhadarab levétele.

- Haha, de komolyan. – nevettem.

- Komolyan mondta. – közölte John, mire elnevettük magunkat. Réka és John lementek, mi meg fent maradtunk.

- Na mihez van kedved? – lépett hozzám a szőke hercegem.

- Szerintem tudod. – mondtam és lelöktem az ágyára majd megcsókoltam. Nagyon tetszett neki, így fordultunk egyet. Ő volt felül. Tovább csókolóztunk és levette a pólóm, majd én az övét is.

- Ezt nem kéne. – mondta mosolyogva, majd megint megcsókolt.

- De nem ám. – válaszoltam és elkezdte levenni a gatyám, majd a sajátját. Így birkóztunk egymással az ágyon, mikor…

- Gyerekek! – nyitott be Kevin. A frászt hozta ránk, gyorsan elugrottunk egymástól és magunkra húztuk a takarót. – Mindjárt ka – észrevett minket – Ti mi a fenét csináltok? – lépett közelebb hozzánk vigyorogva.

- Semmit, semmit. – motyogtuk egyszerre.

- Tudtam, hogy lesz ma valami, de nem hittem, hogy öt perccel a hazaérkezésünk után. – mondta röhögve és sarkon fordult és becsukta maga után az ajtót.

- Hát ez kínos volt. – mondta Edward nevetve.

- Kicsit. – válaszoltam vigyorogva. Gyorsan felkaptuk a ruháink és lementünk a többiekhez. Vacsoráznunk és mondanom sem kell, hogy Kevin hogyan nézett ránk. 

John (a fiúk apja) nagyon kedves volt. Mondta, hogy bármivel áll a szolgálatunkra és nagyon örül nekünk.

- Szerintem csak kotonokkal lehetnél a szolgálatukra. – mondta röhögve Kevin, mire Ed oldalba vágta, Susanna meg leszidta. Olyan jó fej az a család…mintha ezer éve ismerném őket. Vacsora után a szülők tévét néztek, mi és Johnék pedig felmentünk. A John fürdött, Ed hozott nekünk egy plusz matracot, ha nem lenne kényelmes az ágy. John és Réka még fürdés után elmentek egy gyorsan kutyát sétáltatni, bár már javában esteledett. Edward elment fürdeni, úgy gondoltam, hogy akkor telefonálok egyet anyuméknak.

A telefonom viszont sehol sem volt, megnéztem minden táskában, de egyszerűen eltűnt. Edwardé viszont megvolt, úgyhogy gondoltam amíg fürdik megcsörgetem a mobilom...

Chapter 39: Meeting with the Jed-creators

Senki nem mondta, hogy Dublinba megyünk. Londonra készültem...

- Edward… - kezdtem - Edward… - felém fordult – Írországba megyünk? – néztem rá furcsán.

- Nem is tudtad? – hökkent meg.

- Tudtam, azért kérdezem…persze, hogy nem tudtam! – válaszoltam durcásan.

- Réka nem szólt? – vágott közbe John.

- Nem, nem szólt… - mondtam és bekötöttem magam.A fiúk is így tettek. John bekötötte Rékát, akit számon akartam kérni, de elaludt. A legjobbkor. – Van még valami, amiről tudnom kéne? –kérdeztem bunkón.

- Hát…- kezdte Edward.

- Igen? – kerekedtek el a szemeim. Nem hittem, hogy van még valami.

- A szüleinkkel találkozol… - mondta. MI VAN? A szüleikkel? De hát… istenem, hogy nem tudtak szólni!  - Miért baj? – nézett rám.

- Nem… Nem tudom. Mit fognak hozzám… hozzánk szólni? – kérdeztem kétségbeesetten

- Kedvelni fognak és megértik. – válaszolta határozottan, kicsit megnyugodtam. A repülő meg elkezdett lassan leszállni a leszállópályára. Te jó ég. Pár perc és megismerem a családját… Vajon kedvelni fognak?

Leszálltunk a gépről. Amint kiléptünk a reptérre vezető folyosóra elfogott a hányinger, úgy éreztem tuti kidobom a taccsot. A reptéren hideg volt én pedig egy szál ujjatlanban voltam.

- Kell a kabátom? – nyújtotta felém a kabátját Ed.

- Nem! – vágtam rá. Nem szeretem, ha gyengének tűnök, úgyhogy inkább elviseltem a hideget. Meg amúgy akartam még egy kicsit duzzogni. Edward megfogta a kezem és úgy mutatta az utat. John és Réka előttünk mentek. Körülbelül 100 méter múlva megpillantottam egy negyven én körüli szőke mosolygós nőt és egy kicsit idősebb szürkés hajú férfit. Kicsivel mellettük állt Kevin, a fiúk bátyja, őt már képekről ismertem. 

Liamtól elbúcsúztunk, majd először John adott a szüleinek puszit és bemutatta Rékát, Ed pedig köszönt a bátyjának majd jött az, hogy engem bemutatnak.

- Fanny, ő az anyukánk Susanna. – puszit adott az arcomra. Liliom illata volt. – Ő pedig az apukánk John. – neki is puszit adtam, jóval magasabb volt nálam. Úgy 190 centi körül lehetett. Ezek után Kevin jött.

- Helló, Kevin vagyok. A bátyjuk.

- Helló, Fanny vagyok. Edward barátnője. – mondtam nevetve és neki is puszit adtam. Egész jól indultak a dolgok. A rajongók itt teljesen másmilyenek voltak. Kedvesek voltak és fel sem tűnt nekik se én, se Réka. Egy csaj volt, aki kicsit furcsa volt. Barna, hosszú haja volt és úgy adott puszit Edwardnak mintha ismernék egymást. Kicsit ismerős volt…

 Bár a paranoiámból ítélve tuti, hogy csak képzelődöm.

Az aláírás osztás után elmentünk egy kocsihoz, ami fehér volt. Az eső perceken belül nagyon el kezdett esni. Sussan szinte végig kérdezgetett minket. Honnan származunk, mit tanulunk meg ilyeneket. Biztosan nagyon szereti a fiúkat, ha ennyire biztos akar lenni a barátnőikben. 20 percet mentünk kocsival majd lassítottunk és beálltunk egy garázsba. A garázsból egy takaros kis kerten át vezetett az út a fiúk házába. Miközben mentünk hat kutya ugrott és nyalogatott szét. Nagyon aranyosak voltak. Kevin próbálta őket elterelni, de nem nagyon ment. Majd lassan beértünk a házba. John, a fiúk apja előreengedett minket. Rékával egyszerre értünk be egy hatalmas nappaliba. A szoba falak törtfehérek voltak és nagyon családiasan volt berendezve minden. A levegőben itt is liliom illat volt. Egyszercsak valaki megfogta a derekam…

Chapter 38: Today's morning

Másnap reggel arra riadtunk fel, hogy valaki dörömböl az ajtón. Egymásra néztünk.

- Edward! Két óra múlva indul a gépünk. Kész vagy? – Liam hangját hallottunk. Edward gyorsan felpattant megfogta a földön heverő boxerét, felkapta és odafutott az ajtóhoz, de nem nyitotta ki.

- Öm...igen. Mármint pakolunk. – fordult felém mosolyogva.

- Nem hiszem. Edward nyisd ki az ajtót. Ugye nem most keltél? Edward tizenegy óra van! – dörömbölt tovább.

- Nem már rég fent vagyunk. – intett, hogy kezdjek pakolni és kapjak fel valamit. – Tudom, már majdnem kész vagyunk. – a keze a kilincsen volt. Én a cuccainkat bedobáltam összevissza a táskáinkba, megfogtam a farmerom, egy bugyit, melltartót és egy ujjatlan pólót, majd, mint egy őrült berontottam a fürdőbe.

 Kint tényleg minden úgy nézett ki, mintha régóta pakolnánk...

 Igazából mintha egy tornádó csapott le volna.

Fél perc múlva hallottam, ahogy Liam bejön és kiakadva számon kéri Edwardot, hogy miért nem tudunk egyszer időben elkészülni. Ed gyorsan próbálta lerázni, addig én elmentem zuhanyozni. A ruháimat a tükör előtti polcra pakoltam és beléptem a forró zuhany alá. Hajat mostam és közben a tegnap estére gondoltam… Megtörtént. Komolyan megtörtént. Nem tudtam felfogni. Én, aki mindig azt hallgatta, hogy soha nem lesz pasija…most itt van Stockholmban egy ír ikerpár egyik felével, akivel tegnap vesztette el a szüzességét. Azt hiszem erre én sem számítottam.

Egy másik szempontból pedig, mint egy gondos anyuka szidtam magam. Megígértem Rékának, magamnak, anyáéknak, Bobnak és mindenkinek, hogy 16 éves koromig senkivel, erre tessék...még miközben magammal veszekszem is vigyorgok. A tegnap elképesztő volt. A hasam sem fájt már, a vágás is alig látszott. Lépéseket hallottam, valaki bejött a fürdőbe. Elhúzta a zuhanyzó ajtaját lágyan hozzámbújt.

- Szia. – mondta és megpuszilt. Minden kétségem elszállt.

- Szia. – néztem rá vigyorogva. – Lopod a vizem? – kérdeztem nevetve és ráirányítottam a tusolót.

- Nem, hanem megmentem a világ vízkészletét. – válaszolta mosolyogva. – A tegnap… - kezdte. A forró víz folyt közénk. A fürdő párás volt.

- Igen? – néztem rá. Elmosolyodott.

- A tegnap este volt életem legcsodálatosabb emléke. – mondta és megcsókolt. A forró zuhanyban lassan gördültek le rólunk a vízcseppek. Romantikus volt, de pár perc után elhajoltam tőle. Leemeltem a kezét a csípőmről és kiléptem a zuhanyból.

- Készülődj! – mondtam neki kacéran és kacsintottam egyet. Míg zuhanyzott felöltöztem. Amint kiléptem a fürdőszoba ajtaján rögtön hangosan énekelni kezdett, mint egy kisfiú.

- Edward, nem hangszigeteltek a falak! – ordítottam vissza neki nevetve, mire abbahagyta, majd újrakezdte. Bementem a szobánk „nappali részébe”, hogy összepakoljam a cuccokat normálisan. Johnnal találtam szembe magam, aki nagyban mosolygott rám.

- Hát igen, nem hangszigeteltek a falak… - kezdte és kacsintott egyet. Tuti elpirultam, ehhez nem vagyok hozzászokva. – Edet akartam megvárni a faggatással, de te is kezdheted. – mondta.

- Mindjárt végez. – válaszoltam. – Viszont segíthetsz pakolni. – ajánlottam fel és a kezébe dobtam Ed ruháit. Elnevette magát és percek alatt készen voltunk. – Kész. – mondtam elégedetten.

- Most már mesélhetsz. – ugrott mellém John és tágra nyitott szemekkel figyelt.

- Nem volt semmi… - mondtam, majd Edward jött ki a fürdőből egy szál fehér törülközőben.

- Szia John, hát te?

- Csak faggatom a barátnőd a tegnapról. – válaszolta.

- Nem volt semmi. – mondta Ed vigyorogva, amire én is elmosolyodtam.

- Ja persze, csak a falon keresztül lehetetett hallani mindent. – mondta nyelvet öltve és kisétált. Utána mentem és megkérdeztem merre van Réka, azt mondta, hogy levitte a csomagjait Liammel.

- Hát akkor ketten maradtunk. – mondta Ed és megint kezdte a puszilgatós játékát. Eltoltam magamtól.

- Mindjárt indul a gép. Siess inkább. – mondtam és megfogtam a csomagom és levittem a kocsiba. Liam már bent ült...

- Volt tegnap este valami amiről tudnom kéne? – hajolt hátra amikor meglátta, hogy bepakolom a csomagjaim.

- Valami volt, de nem kéne róla tudnod. – válaszoltam és visszafordultam. Visszaindultam a szobánkba. Edward épp a pulcsiját vette, puszit nyomtam az arcára majd bekopogtunk Johnékhoz. Az ajtójuk be volt zárva tehát már lementek. Mi is így tettünk. Edward a csomagtartóba pakolt majd beültünk. Mindenki tágra nyílt szemekkel nézett ránk.

- Nem tudtatok volna várni? – kezdte Liam, közben elindultunk a reptérre.

- Mivel várni? – tetette hülyének magát Ed.

- Tudod mivel. – válaszolta John.

- Nem te mondtad, hogy csináljuk?  - néztem furcsán rá. Ezzel viszont elárultam magunkat.

- Edward…Ha ezt bárki megtudja és esküszöm megöllek. – mondta Liam. Először azt hittem komolyan mondja, de a végére egész játékosan fejezte be.

- Büszke vagyok rád. – veregette meg Edward vállát John.

- Te komolyan? – nézett rám Ree. – Te komolyan? Te komolyan? – csak ismételgette a kérdést. Megfogtam a kezét és vigyorogtam, mint egy vadalma.

- Igen, komolyan. – mondtam. A repülőtérre értünk pik-pak. Úgy terveztünk mindent, mint múltkor. Minden jól alakult. A gépen most nem aludtam el, hanem végig Edet fürkésztem. Minden pici mozdulata lázba hozott. John meg is jegyezte, hogy megváltoztam.

- De kis csajos lett valaki. – nyaggatott. Egész után beszólogattunk egymásnak, nagyon jól elvoltunk. Ed csak mosolygott. Egyszercsak megszólalt a repülőgép hangosbemondója:

„Kedves utasaink a gép 10 percen belül megérkezik Írország légterébe. Kérjük utasainkat, hogy kapcsolják be öveiket és ellenőrizzék kézi poggyászaikat! Köszönjük.”

Micsoda? ÍRORSZÁG? Teljesen leesett az állam. Senki nem mondta, hogy Dublinba megyünk. Londonra készültem...

Chapter 36: YouOnlyLiveOnce & Chapter 37: Happens In The Dark

Chapter 36: You Only Live Once


Esteledett, már 11 lehetett. Úgy döntöttünk megnézünk egy filmet. John rendelt valamilyen kaját. Én és Ed már teli voltunk.

- Mit nézzünk? – vetette fel. – Horrort?

- Akkor egész este nem fogok aludni. – válaszoltam.

- Amúgy sem aludnátok. – kacsintott John, Ed meg hozzávágott egy párnát. A fiúk pár perc alatt kiverekedték magukat mi meg kerestünk egy filmet.

- Igazából szerelem? – kérdeztem.

- Nincs karácsony. – válaszolta Ree.

- P.S. I love you?

- Na nem. Nincs valami akció film? –kérdezte és beletúrt a fiúk filmes táskájába. Egy egész táska teli filmekkel.

- Na van valami ötlet? – lihegett az arcunkba John.

- Nincs. – mondtuk egyszerre.

- Ed neked van ötleted? – fordult John Edwardhoz.

- Horror, az bújós. – mondta mosolyogva.

- Akkor keress horrort. – mondta Réka és odaadta neki a táskát, én pedig leültem a tv elé és Edet kémleltem. Olyan tökéletes.

Ree és John pizsamába öltöztek. John pizsamája egészen szellősnek volt mondható. Alul egy Superman-es boxer, felül semmi.

- A pólód elfelejtetted? – csapott le rá rögtön Edward.

- Hahaha, vicces vagy. – mondta John röhögve. – Irigykedsz?

- Mire? – kérdezte meghökkenve Ed. – Erre? – mutatott John kockahasára. Ezek egészen biztosan nem komplettek. Ugyanúgy néznek ki, sőt John talán erősebb és izmosabb is. Majdnem egymásnak ugrottak megint, úgyhogy közéjük álltam.  

- Mindketten ultra szexik és helyesek vagytok, nézhetnénk filmet? – kérdeztem szarkasztikusan.

- Nicsak ki beszél. – kezdte John, Ed pedig levette a pólóját. – Te nem akarsz megválni a felsődtől?

- Nem kösz. – mondtam és Edre pillantottam. Már rajta sem volt felső. Mi ez valami kínzókamra? Türtőztetem magamat a szexualitástól erre tessék!

- Na majd én. – ugrott mellénk Réka és elkezdte levenni a felsőjét.

- Te mit csinálsz? – néztem rá meglepődve.

- Leveszem a felsőm. – mondta és levette. Még jó, hogy volt rajta melltartó komolyan. – Te jössz. – mondta nevetve. John és Edward arcán láttam az izgatottságot. Tetszett nekik a helyzet, de én türtőztetni akartam magam.

- Légy szí. – fordított maga felé Edward és bevetette a kisfiús mosolyát. Ezt a fegyvert be kéne tiltani, túl erős. Vettem egy nagy levegőt:

- Oké. – mindenki ujjongani kezdett. Lassan én is levettem a felsőm (bár a legkevésbé sem tartottam jópofának).

- Hűha. – mondta Edward miközben nem feltűnően a mellkasomat takaró piros melltartóm nézte.

- Akarunk még filmet nézni? – kérdezte nevetve John.

- Miért tartsunk inkább orgiát? – kérdeztem hülyén. Minden szempár rám szegeződött. Kínos csend lett majd tíz másodperc múlva mindenki elröhögte magát.

- Ha akarod. – lépett közelebb hozzám Ed. A kezét a derekamra tette, John csak úgy sasolt. Ed megint lassan puszilgatni kezdett, cseppet sem zavartatta magát, igaz rajtunk kívül „csak” két ember volt a szobában.

- Nem. Ezt már megbeszéltük. – mondtam határozottan, pedig annyira éreztem magamban a bizsergést, de nem.

- Mit beszéltetek meg? – hát igen Johnnak nem volt ínyére, hogy ellenzem a dolgot. Úgyis ezzel kapcsolatban akartam tőle kérdezni mikor megzavart minket Edward.

- Még várunk. – mondtam. Edre pillantottam. Szegényke nagyon szenvedett, bár nem hiszem, hogy e miatt. Ez ilyen fontos lenne neki? Kétlem.

- Mire vártok? Sült galambra? – nézett rám John. – Ha akarjátok, csináljátok. Egyszer éltek. - a hangulat megint érdekesre fokozódott. Johnnak teljesen igaza volt. Csak egyszer élünk. Egyetlen Egyszer...

Chapter 37: Happens In The Dark

Edwardra pillantottam, majd Johnra és Rékára, és leültem a kanapéra.

- Nézzünk horrort, az úgyis bújós. – mondtam mosolyogva és visszavettem a pólóm. A fiúk értették a jelzést. Értették, hogy valami. Talán engedem, hogy valami történjen...

Tehát a fiúk beraktak egy horror filmet, az örök klasszikusok egyikét a Fűrész 4-et. A fiúk és Réka is lassan visszavették a felsőjüket.

Kisebb koromban utáltam a horror filmeket és ez azóta sem változott. Szinte az egész filmet szorosan Edhez bújva töltöttem. A kezét majdnem eltörtem, olyan erősen szorítottam. Két óra szenvedés után megszólal Ed:

- Na, hogy tetszett?

- Ez lett a kedvencem. – mondtam szarkasztikusan és még mindig a karját szorítottam, pedig már a stáblista ment. 

John is válaszolt,

- Jó volt, de Reenek ez túl alacsony volt. Már a film felénél aludt. – a feje John bal vállára volt hajtva. Annyira összeillenek. Minketten sportosak, hülyék és egyszerre gondoskodóak és komolyak. Meg önimádók. Najó, nem. Imádtam őket, főleg a barátnőmet.

- Akkor mi megyünk lassan. – mondta Ed és a szorító karom lejjebb csúsztatta a kezére. Puszit adtam Johnnak és Rékának és mentünk. Csak pár méter volt a szobánk között, mégis történt azon pár méteren valami. A hotel folyosója kihalt volt, gyorsan beértünk a szobánkba.

Amint becsuktuk az ajtónk, szinte egyszerre egymásnak estünk. Edward gyorsan levette a pólóját és a bal kezével az arcomat simogatta a másikkal pedig a fejem mellett támaszkodott. Az én kezem a medencéjénél volt. A pólómat egyszerre lehúzta.

- Nem tudok várni. – mondta tüzesen mikor ledobta a ruháinkat a földre. A szoba sötét volt és izzott a levegő.

- Nem is kell. – mondtam, az ajka egy pillanatra sem hagyta el az enyémet. A kezemet a nyaka köré fontam ő pedig az arcomtól a derekamig csúsztatta a kezét. Megfordult a fejemben, hogy leállítom, de nem. Túlságosan benne vagyunk és érzem azt a bizonyos érzést. Edwardról leügyeskedtem a gatyát amin jót nevettünk, majd visszatérünk a tárgyra. A keze már a csípőmnél volt, a szánk szinte összeforrt. A jobb kezével kigombolta a gatyám, majd próbálta letolni, de egymást száját nem engedve csak nem sikerült a bravúr. 

Edward lelökött az ágyunkra és úgy tépte le rólam a nadrágom. Immáron csak fehérnemű volt rajtuk...pár pillanat múlva csak alul volt, ami takart minket. Az ágyon fordultunk hol ő, hol én kerültem felülre. Izzadni kezdtem. Mindenhol. Az érintése mámorba ejtő volt. Az ágyban tovább forgolódtunk és csókcsatát is vívtunk. Majd egy pillanatra megállt. A nedves haja az arcomba lógott és szelíden simogatott.

- Akarod? – nézett a szemembe. A holdfényben csillogtak az őzike szemei.

 Mondhattam volna nemet, de nem tettem. Az ajkai puhák voltak és édesek.

- Igen. – nyögtem, mire megcsókolt majd éreztem, hogy megszabadít a bugyimtól, hideg érzés fogott el. Letoltam a boxerét, majd pár másodperc múlva éreztem őt. Először alig fogtam fel. Az alsó részem beleremegett abba a pillanatba. A testünk egyszerre mozgott, az ágy majdnem leszakadt. Próbáltunk halkak lenni, de nem nagyon ment. A édeskedés közepette néha fájdalom is belém hasított, de nem érdekelt. A kezei a csípőmön és a mellkasomon voltak, az enyémek az alsórészén és a hátán foglaltak helyet. Egyre izzadtabbak kezdtünk lenni -szinte folyt rólunk a víz-, az idő és térérzékem teljesen elveszítettem, majd elérkezett az a pillanat. Egyszerre a kettőnk teste megfeszült, Edward hátába karmoltam és sikítottam amit, ő egy szerelmes csókkal próbált csitítani...

Pár percig így maradtunk majd leszálltunk egymásról és bebújtunk a takaró alá. Hozzásimultam, a forró, izzadt testéhez. Még soha nem éreztem magam ennyire a fellegekben. A mai este mindenért kárpótolt.

- Jó volt? – fordult felém. A sötétben csak az arca körvonalait láttam. Egyik kezét felemelte és kisodorta a vizes hajam a szememből.

- Életem legszebb estéje. – válaszoltam, a fejemet a mellkasára hajtottam és elaludtunk...

/bonus/Chapter 35: Dirty mind

- Igen. - bólintottam...

- Akkor jó. – mondta és elmosolyodott. Adott egy puszit. Nem akartam ellenkezni, de tudtam, hogy meg kell győznöm, arról, hogy titoknak kell maradnia a kapcsolatunknak. – Na meglessük Johnékat? – vetett végett a kínos csendnek.

- Meg ám. – mondtam nevetve és elindultunk a szomszéd szobába. Edward a fülét az ajtóhoz szegezte.

- Nem hallok semmit. – mondta, mire kinyílt az ajtó. Ő meg majdnem elesett.

- Helló édes testvérkém, csak nem hallgatózunk? – kezdte nevetve John. A haja lapos volt, de mikor elmentünk Ed szerint még fel volt állítva. Mondjuk Edwardé is lelapult...

- Ha mesélsz, nem hallgatózunk. – mondta vigyorogva Ed. John erre csak a fejét fogta.

- Jó menjünk. – mondta még mindig nevetve. – Fanny, szerintem te…izé bemehetsz. – mondta nehezen John, de próbált kedves (vagy valami olyasmi) lenni. Bólintottam. Ednek adtam egy puszit és berontottam a bűnös szobába. Réka az ágyon feküdt kibontott hajjal.

- Gondoljak rosszra? – ugrottam mellé. Mire ő csak nevetve a fejére húzta a párnát.

- Gondolj amire akarsz. – mosolygott. A fantáziám beindult, de nem akartam faggatni. Vártam pár percet amíg magától megered a nyelve. Úgysem bírja ki. Igazam is lett.

- Szóval az volt... – kezdte pirulva – hogy semmi. – nevetett.

- Mi? – hogy érti, hogy semmi?!

- Csókolóztunk és ennyi. Miért mire gondoltál? – kérdezte tetetett meglepettséggel.

- Na vajon mire? – néztem rá nagy szemekkel. Erre a fiúk toppantak be a szobába.

- Nem hiszem el. – mondta Ed és leült mellénk. – Nem volt semmi és pirulva meséltek. Ez egyszerűen… - kereste a szavakat- nem vall rád Jawn.

- Talán én is lehetek szerelmes. – mondta boldogan és Ree-re nézett. – Na és veletek mi volt? – nézett kérdőn rám. Mire Edre néztem ő meg Johnra. – Ennyire durva? – kérdezte röhögve.

- Ha a semmi olyan, ami neked durvának számít. – mondta kedvetlenül Edward és bement a fürdőbe. Láttam, hogy valami nem oké vele. Utána akartam menni, de John akart velem beszélni. Uh…

- Szóval. – kezdte. Kimentünk az erkélyre, mert négyszemközt akartunk beszélni. – Tudod, hogy Edward nagyon szeret. Még soha nem láttam ilyennek, mint most. Nagyon boldog és laza, ez egy hónapja teljesen másképp volt. A lényeg, hogy köszönöm és… - elcsuklott a hangja. – Tudnod kell, hogy a karrierünk per pillanat fontosabb, mint a csajozás…mint a szerelem. – közölte. Nem nézett a szemembe.

- Ezzel mit akarsz mondani? – néztem rá, de ő kikerülte a tekintetem.

- Hogy… vagy maradj és csináld jól…vagy menj. – nyögte ki végre. Nem tudtam mit reagálni, könnyes lett a szemem.

- Én próbálok mindent jól csinálni, de mindig van valami dráma. Bármit teszek. Bocsánat, én ilyen vagyok. Sajnálom. – mondtam rekedt hangon, el akartam fordulni, de John megölelt.

- Nem baj, minden rendben lesz, csak ügyelj magadra, oké? – súgta halkan a fülembe. Megkönnyebbültem, azt hittem ordítani fog vagy valami hasonló. Elengedtük egymást, megtöröltem a szemem és tanácsot akartam kérni tőle olyan ügyben.

- És John, van egy kis baj, ha lehet így fogalmazni… - kezdtem és közben a talajt bámultam. Elég kínos ezt a barátom ikertestvérétől megkérdezni, de a kínosság a specialitásom. 

- Igen? – nézett rám komolyan. – Mi van? – kérdezte aggódva.

- Az, hogy – Edward lépett mellénk.

- Mizu? – nézett ránk. Mindketten mosollyal válaszoltunk és visszamentünk a szobába. A nagy kérdésem elmaradt, de nem is baj. Ez a sors akarata…vagymi...